dilettáns
dilettáns [ë] melléknév és főnév (régies írva: dilettans is) (rendsz. rosszalló)
I. melléknév (ritka) -ul
1. Olyan <személy>, aki bizonyos szellemi tevékenységek területén – kül. az irodalomban, művészetben, tudományban – a szükséges szaktudás híjával, rendsz. kellő tehetség nélkül és gyak. csak alkalomszerűen működik. Dilettáns festő, író, nyelvész, régész, szobrász. Kiváló hadvezér volt, de csak dilettáns politikus.
2. Ilyen személytől származó, rá jellemző. Dilettáns alkotás, festmény, munka, színdarab. Megvallom, hajlandóbb vagyok az egész dilettans munkát kéziratban hagyni. (Arany János) Mind az ex professo [= hivatásos], mind a dilettans kritika hallgatott. (Gyulai Pál)
II. főnév -t, -ok, -a Dilettáns személy. Aki egészen … az eszmék világában él, sokkal érzékenyebb az ott ejtett minden … sérelem iránt, mint a dilettáns. (Ambrus Zoltán)
dilettánskodik.
