diktátor főnév -t, -ok, -a (régies írva: dictator is)
1. (politika) Az a személy, aki az állam ügyeit a maga önkénye szerint, ill. vmely kizsákmányoló osztály uralmát megtestesítve a demokratikus módszerek teljes mellőzésével gyakorolja. Fasiszta diktátor; ® teljhatalmú diktátor. Ez a tömeg, gondolja az elöljáró úr, ez a tömeg, amely fölé diktátor kell. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <A gazdasági, politikai v. szellemi élet vmely területén> korlátlan hatalmú személy. Irodalmi diktátor; pénzügyi diktátor. || a. (átvitt értelemben, tréfás v. gúnyos) <Vmely kisebb közösségben> erőszakoskodó, a maga akaratát mindenáron érvényesítő személy. Diktátorként viselkedik a hivatalban. Julcsa néném volt valósággal a diktátor. (Móricz Zsigmond)
3. (történettudomány) <Az ókori köztársasági Rómában> az a személy, akire rendkívüli viszonyok közt v. háborús veszély idején a szenátus bizonyos időre korlátlan vezetői hatalmat ruházott. Cincinnatust az eke mellől szólították diktátornak.
Szóösszetétel(ek):diktátorjelölt.
diktátori; diktátorság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.