csillapító
csillapító melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an v. -lag
Olyan, aki, ami csillapít vkit, vmit. Csillapító szer; a fájdalmat csillapító orvosság; a szomjúságot csillapító forrásvíz; a haragos embert csillapító szavak. A század minden izgalmaiban … részt vett … csillapítólag. (Kemény Zsigmond) A főrabonbán csillapító kézmozdulattal inte Rapsonnénak. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja
Fájdalom, szenvedés enyhítésére, tompítására, ill. idegesség, izgatottság megszüntetésére való gyógyszer; csillapítószer. Csillapítót használ, szed. Bevette a csillapítót, és hamarosan megnyugodott.
Szóösszetétel(ek): fájdalomcsillapító; idegcsillapító; lázcsillapító; vérzéscsillapító.
