1. Eltávozáskor, elváláskor szokásos köszöntés szavakkal – esetleg csak egyetlen köszönő szóval – v. szokásos mozdulatokkal kifejezve. Búcsú nélkül távozik; búcsút ® int; (választékos) búcsút mond vkinek: elbúcsúzik tőle; (átvitt értelemben) búcsút mond vminek: elhagyja, megválik tőle, nem folytatja tovább; búcsút ® vesz vkitől. Bence könnyes szemmel ballagott utána: Fájt, hogy búcsut sem vett tőle kis gazdája. (Arany János) Szabadon hagyott kezével búcsút intett fiának. (Kosztolányi Dezső) Az asszony … jön | gyerekkel a hátán … Megy tovább. Fogait mutatja, nevet, a gyerek pedig | búcsút integet a hátán. (Radnóti Miklós)
2. Elválás, (el)búcsúzás. Érzékeny, fájdalmas, megható, nehéz búcsú; a búcsú órája. Ezek ketten rég búcsút vettek már az eszüktől, az egyiknek talán soha nem is volt. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.