briganti
briganti* főnév -t, -ja (választékos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. (régies) Útonálló, rabló.
2. (átvitt értelemben) Gonosztevő, gazember. Nyilas briganti. Gyakran előfordul, kivált a regényekben, hogy az úri leány beleszeret egy délceg brigantiba. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Rosszalkodó, romboló, verekedő gyermek. Te kis briganti!
3. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző. Briganti fajta, természet.
brigantiság; brigantiskodik.
