bőnye
bőnye [e] főnév bőnyét, bőnyéje [e] (bonctan)
1. Kötőszövet, amely pólyaszerűen bevonja és mint inas hártya, kötegekre osztja az izmokat (Aponeurosis). || a. <A levágott állat húsában> vékony, de megrághatatlan hártya, amelytől a fogyasztásra szánt húst rendsz. megtisztítják. Ehetetlen bőnye. Csupa bőnye ez a hús.
2. (tájszó) A szarvasmarha szügyének a húsa.
bőnyés.
