belsőség
belsőség [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Földbirtoknak, gazdaságnak a tulajdonos lakóháza körül v. közvetlen környékén fekvő része (gazdasági udvar, szérű, háztáji kert, gyümölcsös, szőlő együttvéve). A kastélyt húszholdas belsőség vette körül. A belsőséghez tartozik egy kis kaszáló is. Hozományából a sulyomi kastélyt mentette meg, a hozzája tartozó belsőségekkel. (Krúdy Gyula) A … megmérhetetlen nagy iáblák ott a belsőségeken túl, azok mind grófi birtokok voltak. (Móricz Zsigmond)
2. (rendsz. többes számban) (ritka) Állati belső részek (szív, máj, tüdő stb.). A szakács a belsőségekből gulyást készített.
3. (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Vmely mű belső sajátságainak összessége. A … költeményben nincs meg azon tökély, melyet csak a külsőségnek s belsőségnek teljes összhangja által közelíthetni meg. (Vörösmarty Mihály)
