Felhívás gondozásra.
Felhívás gondozásra.
Az anyaállat és a kölykök közötti viszony kétoldalú kapcsolat: az anya védelmezően gondoskodik kölykeiről, a kicsinyek pedig igénylik, sőt kifejezetten keresik ezt a gondoskodást.
A kiskutyák gondoskodásra vágyó (anyát kereső) viselkedését már az első hetekben megfigyelhetjük. A kölyköknek kezdetben egyhetes korukig - viszonylag nagy melegre van szükségük, ezért egyrészt az anyához bújnak - az ő teste a hőforrás -, másrészt egymáshoz simulnak, egy kupacba másznak, és így melegítik egymást. A testi érintés nemcsak a meleget, hanem az anya távollétében a megmaradást, a védelmet is szolgálja.
Eleinte a kiskutyák gondoskodást igénylő viselkedése rendszerint segélykérésekből áll: nyüszítenek v. vinnyognak. A farkaskölykök is hallatnak hasonló hangokat, de erre kevésbé hajlamosak, mint a kiskutyák; a kutyakölykök, ha az alomból kiemelik őket, fülsértő hangon sírnak, keresgélnek, jobbra-balra szimatolnak addig, amíg anyjuk a segítségükre nem siet.
A gondoskodást igénylő viselkedés körébe tartoznak azok a kéregető mozdulatok is, amelyek révén a kutyakölykök - de a farkas v. a sakálkölykök is - ösztönzik szüleiket, hogy számukra a táplálékot előöklendezzék. Orrukkal az apa- v. az anyakutya szájszögletét lökdösik; ezt ált. a 22. naptól kezdik el. Ez a kéregető lökdösés már szociális viselkedési sablonként fogható fel, nem más, mint követelés, amelyre szolgáltatás a válasz. Ez a magatartás nagymértékben különbözik a teljesen ösztönös, veleszületett » tejlépéstől. Ugyancsak táplálékkérő mozdulat, amikor az 5-6 hetes kölyökkutya az anyja hasa alatt állva újból és újból felemeli egyik mancsát és azzal az emlő felé csapkod. Ez ált. olyankor figyelhető meg, amikor az anyakutya már nem kizárólag a fekvőhelyén szoptatja kölykeit, hanem gyakran feláll, mint a capitoliumi nőstényfarkas, a kölyökkutyák pedig fejükkel felfelé szopnak. Ebben a helyzetben nehezükre esik mindkét elülső mancsukat egyidejűleg felfelé tartani, így hamarosan megelégednek azzal, hogy az egyik mancsukkal masszírozzák az emlőt, míg a másikkal testüket támasztják.
Az emberhez szoros érzelmi kötelékkel fűződő kutyára jellemző egyébként - és ebben a gondoskodásra vágyó viselkedése jelentősen eltér a többi állatfajtól -, hogy felnőtt korában is állandóan igényli gazdájának oltalmát, gondoskodását. Sőt nem csupán igényli, hanem különböző viselkedésmódokkal egyenesen kiprovokálja. Ilyen a játékra való felhívás, a kéznyalogatás, a testi kontaktusra való törekvés stb. Viszonozza is a gondoskodást: őrzi gazdája otthonát, védelmezi a család tagjait, és a legkülönbözőbb feladatokat végzi el az ember szolgálatában.
A kölyök gondoskodást kunyeráló mozdulata
