És azóta elmúlt öt nap. Péter mester eljött mindennap. Mindennap fáradtabban, kimerültebben. Az első nap a miniszterhez küldték. Ott őgyelgett reggeli kilenc órától késő délig az előszobában. Akkor megkérdezték tőle, hogy mit akar.
– A minisztert keresi, öreg, a minisztert? Hiszen az nincs itthon, elutazott. Menjen az ügyével az államtitkárhoz.
Ment ahhoz, de ma elutazott az is, mielőtt Kun Péter csak a színét is látta volna.
Itt ült az ágyam előtt, és halkan, töredezve beszélt az öreg falusi mester. El volt fáradva nagyon-nagyon a sok hercehurcába.
– Kérem, hazamegyek, és nevelem tovább a tót gyerekeket magyarnak. Egyszer mégiscsak mondani fogja valaki, hogy derék ember volt az öreg Kun Péter, ha meghaltam. Ha más nem, az a bajusztalan gyerekember, akit segédtanítónak küldött hozzám a nagyságos tanfelügyelő úr. Ő már úgyis többet tud, ő modern, és úgy tanít: modern szellemben. Csak az a baj, hogy a gyerekek nem tanulnak meg sem írni, sem olvasni, másképp kitűnő az a modern rendszer. Hát ez a fiatalember fog örülni, mert a helyemre kerül.
Igen szomorú volt az öreg, s lehangolttá tett engem is a baja. Nagy, igen nagy baj szegény embernek lenni, mert az élet a legsúlyosabb feladat a földön.
(1896)19
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.