9
9
Régensburger Amanda menekült a következő csók elől – még bírt uralkodni magán –, hiszen egyebe sincs a szegény leánynak, mint önuralma a veszélyes helyzetekben. Jobb kezével eltolta (de tartotta) Patkó Bandit. Ekkor tűnt ki, mennyire megerősíti a kar izmait a folytonos zongorázás. Ám ugyanekkor Amanda kisasszony nyájaskodva folytatta:
– Hát ha még Borsodit, a vándorköltőt látta volna! Verseket írt, szavalt, de ha a szükség úgy hozta magával: hasbeszélő is volt.
És azután még sokat mondott Régensburger Amanda a vándor hasbeszélőről, amíg Patkó Bandi valamelyest megnyugodott szerelmi izgalmában. Különös volt az, hogy Amanda kisasszony itt, az elhagyott, régi temetőben, ahol a hólé úgy csörgedezett az árokban,46 mint a holtak könnyei, amelyeket elmulasztottak elsírni a földön… ahol a sírdombok oldalában (amelyek alatt nők feküdtek) nyúlvackok voltak láthatók, míg régi férfiak fejfájára a tarka szarkamadár telepedett, hogy elmondja a legújabb pletykákat a városra… ahol sehol se látszott lábnyom a szürke hóban, mintha mindenkit végképpen elfelejtettek volna, akit ebben a temetőben elföldeltek, Amanda kisasszony fáradhatatlanul beszélt a hasbeszélőről, hogy Patkó Bandi szerelmi megrohanásait fékezze.
De végül a hasbeszélő is elfogyott, és Patkó Bandi ugyancsak nyújtogatni kezdte a karjait Amanda hercegnői dereka után. Amanda kisasszony tehát megállott egy fejfa előtt, amely némi ravaszkodással bújt el a bokrok mögött.
– Vajon a holtak hamis váltóit nem vásárolná össze Alvinczi úr?… Itt ugyanis H. Attila fekszik, a leghíresebb hamisváltógyáros az egész Nyírségben. Talán egy ládányi hamis váltó maradt utána, amikor végre önkezével véget vetett életének. A másvilágra vitte azt a kezet, amely hibátlanul tudta mindenkinek az aláírását utánozni, akár a régi királyokét a hamisított nemesi levelekre, akár a zsidó bérlőkét a váltókon. Nem volt olyan kacskaringós manupropria, amelyet gazdája esztendőkön gyakorolt, melyet H. Attila egyetlen megtekintés után a legpontosabban nem tudott volna lemásolni. Féltették is tőle névaláírásukat az urak! Attila örököseinél szép vásárt csinálhatna Alvinczi úr!
De Patkó Bandi tűzben volt, szemeivel folyton a lány ringó derekát kereste – az ajka szomjas volt. Január volt, a nyulak is elkezdték már szerelmeskedésüket szerte a mezőkön. Amanda kisasszonynak tovább kellett védekezni a forradalmas támadások ellen. Néha keresztülugrott sírdombokat, hogy Patkó Bandi ölelgető karjait elkerülje, máskor fatörzsek mögé menekült. Üzekedve, önfeledten mentek végig a temetőn, elérték ismét az árkot, amelyben Lethe vize folyt az olvadó havak idején. Amanda kisasszony nagy elhatározással állott meg:
– Mondanék magának valamit, Bandi. Én sokkal idősebb vagyok magánál, én nem való vagyok magához. De nézze Ilonkát, őt magának teremtette az isten. Én leszek aztán a maga kis mostohája…
Bandi keserveset nyelt, mert hiszen fiatalember létére jobban vonzotta őt a kinyílt rózsa, mint a bezárt bimbó. De nem sok ideje47 volt felelni, mert Amanda kisasszony felhúzta térdéig nevezetes szoknyáját, és átugrott az árkon.
Ismét a „Zsandár” kocsma mellett haladtak el. Odabentről már cimbalomszó pengett, egy taliga keréknyomai mutatták, hogy időközben vendégek érkeztek az elhagyott csárdába. Az ablak reszketett a cimbalom vad hangjaitól.
– Bizonyosan Kacsari Berti veri odabent! – vélekedett Patkó Bandi, és áhítozó pillantást vetett a „Zsandár”-ra.
Csakhogy felpattant ekkor a csárda betyárzsíros ajtaja, és a küszöbön megjelent vérvörös arccal Barkó építőmester.
– Megálljunk egy szóra, fiatalúr. Számolnivalónk van egymással! – ordította, mint valami útonálló.
Barkó nyilván részeg volt… Patkó Bandi legszívesebben megfutamodott volna, de ezt nem tehette Amanda kisasszony miatt.
Az építész leugrott a magas küszöbről, és egyenesen Patkó Bandinak tartott. Még két cimbora vonult az építőmester után. Az egyik a híres, görbe lábú lakatosmester volt, akit „Kvitt, a hurkának” neveztek a városban, a másik egy részeges díjnok a pénzügyigazgatóságnál, bizonyos Prágai Pál, aki csekély jövedelme miatt nagyon szeretett más borából iddogálni…
– Most meghalsz, kutya! – kiáltotta az építőmester, és két öklével csapott egyszerre Patkó Bandi arcába.
Patkó Bandi azt hitte, hogy nyomban szörnyet hal az ijedtségtől és a fájdalomtól…
Zokogás tört fel a bensőjéből, de ezzel a zokogással kiszállott belőle az a másik ember, amely rendszerint ott szokott tartózkodni. Kirepült belőle a gyáva ember, mint a füst a széllel, és nagy mordulással életre ébredt valamennyi ízében, izmában valamelyik verekedő, hatalmas őse, valami régi betyár, aki nem ritkaság a nyírségi famíliák történetében.
Nem ő vette fel a verekedést, hanem az az ismeretlen valaki… Nem ő kormányozta cselfogó kezét, szilajon rugdalózó lábát, harapásra nyitott száját, hanem a jó ősapa, aki késői maradékának segítségére sietett, itt, a „Zsandár” kocsma előtti téren. A kocsma belsejéből vagy valamelyik udvaron álló szénakazalból bújt elő őkelme? Itt volt, és felvette a harcot a három férfival.
Az építőmester egyébként is elvesztette az egyensúlyt a kétkezes ütés után. Egy gyomrának irányított rúgás éppen megtette a magáét.48
Barkó hanyatt vágódott, és estében fejét nagy koppanással verte a „Zsandár” kőlépcsőjéhez. Hiábavaló kísérletet tett a felálláshoz. Majd doktort kell hozni hozzá a városból, aki talpra állítja.
Most Kvitt, a hurka támadott, öreg lakatos módjára, gyors egymásutánban három kalapácsütést mért le Patkó Bandi fejére. Máskor nem állta volna ki két lábon Bandi ezeket az ütéseket, de ott volt mellette a láthatatlan, vén betyár, az kormányozott, és Bandi kezét a lakatos nyakának irányította. A vérmes, italos ember hiábavaló rángatózásokat tett, hogy a vaskapocsból kirántsa gégéjét. A körmök és az ujjak azonban fenevadi erővel szorultak mind feszesebben Kvitt, a hurka nyaka köré. A lakatos hörögni kezdett, aztán nagyot ugrott, mint a meglőtt nyúl, és utána két térdére esett Bandi előtt. Bandi mindenesetre orrvérzést idézett elő a lakatosnál néhány ökölcsapással.
A díjnokkal nehezebben ment a dolog. Prágai Pál eddig is csak hátulról mérte ütéseit egy karóval Patkó Bandira. Egyik ütésre csaknem leterítette már Bandit. De morális erő is van a világon! Mikor a két cimbora már a földön feküdt, Prágai Pál futamodásra vette a dolgot, és csak messziről fenyegetőzött a karóval.
Amanda kisasszony felvette a földről Patkó Bandi kalapját. Megsimogatta, megtörölgette egy nőstény hízelkedésével. Aztán karon fogta Bandit, és szélsebesen vitte a város felé. Útközben nem állott el dudorászó hangja:
– Mégis azt szeretném, ha engem venne feleségül. Ilona még várhat.
