Fejérvár, october 3.
Fejérvár, october 3.
Seregünk ma indult el a martonvásári táborból a fegyverszünet világos kikötése ellenére Mór, Bicske és tán Győr felé vonuló Jellachich elébe; egyik része azonban seregünknek Fejérvár felé nyomulandó még ma Gárdonban szállásoland. R. főhadnagygyal szálás szerzés végett előre menvén megtudók, hogy Rott tábornok mintegy 7 ezer emberrel és 12 ágyúval szinte Fejérvár felé vonúl, s hogy már ma Kálozdra várták, más felől pedig Fejérvárról sietve jövő emberek jelentést tettek, miszerint vagy ezer vörös sapkás, kiket a rablófőnök hátrahagyott, még mindig berzenkednek s hogy az ellenök kiállított nemzetőrségre lődöznek. E hirre R. főhadnagy barátommal sebesen Dinnyésre vágtattunk a Hertelendy kapitány alatt ott felállított huszár csapatot értesitendők; innen pedig előre s csak egy huszár kíséretében ide Fejérvárra jöttünk a dolog mikénti állását kitudni. De mire ide értünk, a mondott horvát csapat már megadá magát a városi nemzetőrségnek; holnap Pestre fognak kisértetni. Rott csapatját pedig nyugodtan várjuk s megizleltetjük vele azokat a jóféle cseppeket, mellyektől mult héten csakugy halomra dőltek Pákozdon Jellachich haramiái.
Az itt fekvő beteg horvátok közt Jellachichnak segédtiszte is van. Ezen úri ember – báró nem tudom minek nevezik – hetykén mondá itt a piaczon, mielőtt a pákozdi ütközetbe indult, hogy egy öklével ötöt is lever azokból a honvédekből, most tán más véleményen van. – d–
