BUDA, sept. 21.

Full text search

328BUDA, sept. 21.
Azon, jobbára irók – s átalában a főváros müvelt ifjaiból alakúlt önkénytes tüzér csapat, melly a derék Mak tüzértiszt oktatása alatt, már megkezdé gyakorlatait az új épület udvarán, s az ágyúval bánás ügyességében, bámulatosan halad előre. Ismert jeles tanitónk, a tüzértestnek, mi módon leendő organisatiójáról, s a budai és komáromi várak védelméről, közelébb egy tervet készített, melly alakulásunkat illető részét, annak idejében bővebben is meg fogom ismertetni.
– Engedjétek most, hadd mondjak el egyszerű, de megható jelenetet, mellynek csak az imént voltam véletlen tanúja. – Egy budai polgár házába léptem. A hanyatlott korú tisztes férfiú, kiről szólok, olvasott, kezében e lapok azon száma volt, mellyben Kossuthnak (azóta német fordításban is minden utcza szögletén olvasható) jóslata áll. A czikk azon velőt rázó s veséig ható szavainál, hol iszonyú átok mondatik e nemzetre, ha gyáva lesz: elfogúlt az őszbe borúlt férfiúnak szive, ellökte magától szemüvegét, fölállt, s rendkivüli fölindulásában omlott szemeiből a köny, és keserves zokogás közt töredeztek föl ajkain e szavak: „Borzasztó, bor-zasz-tó!.... illyen átkot nem mondottak izraelre az 329ó testamentom profétái; – de e rettenetes átok verje meg a magyart, ha még most is gyáván fogja magát elhagyni!“
– A budai sánczok ásásához tegnap már hozzá fogtak, három helyen: a Promontorba vivő út közelében a téglavetőnél, a calvaria, és kis svábhegy alatt. Ki elég kicsin hitű volna e nemzet fönmaradása felett kétkedni: jőjön ide, és lássa meg azon urakat, kik fénymázas topánokban gázolják a sarat, s neki vetkőzve hányják a földet ásóval, kapával; és lássa meg, miként jőnek ide bérkocsikon a főváros első rendű hölgyei, s miként hordják fáradatlanúl, Jaquemár keztyűs gyönge kezeikben a téglát a sánczokba. – Nem, a nép melly igy lelkesülni képes, nem veszhet el, nem fog elveszni gyáván.
– Földváry önkénytes csapatából ismét százötvenen jöttek haza tegnap; azt mondják, föl van oszolva az egész zászlóalj, s maga Földváry is typhusban fekszik, Nagybecskereken. E tárgynál kénytelen vagyok itt személyemre kissé kitérni. – E lapok 33-dik számában, a szóban levő önkénytesekről az áll irva, mintha Pestről elindúltok után azt nyilvánitották volna, hogy ők „8 kr. napi díjért egy tapodtat sem mennek tovább Szolnoknál.“ Ez állítást a haza jöttek alaptalannak vallják, s érette engem már többen megtámadtak; nemcsak, hanem az egyenlőségi társulat közgyülésében, mint ama nem igaz hír közlőjét, nyiltan megnevezve, keményen kárhoztattak. Minélfogva szükség kinyilatkoztatnom, miképen a fővárosi ujdonságokat ketten kezeljük, s én, mig nevemet ki nem irtam, czikkeim után [félhold] jegyet szoktam tenni, a kérdéses közlemény alatt pedig Δ áll: – következéskép, a neheztelt megrovás nem tőlem jött.
Szathmáry Károly, tüzér.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi