Bácsból, sept. 13-án.
Bácsból, sept. 13-án.
Pirosra tegnapelőtt mintegy 24 szerb bemenvén, az ottani ráczokkal egyesülve, a község házába törtek, hol négy magyart azonnal lekonczoltak. A magyarok látván a vészt, összeszedték erejöket, s a ráczokat irtani kezdették, és 107-et le is gyilkoltak, azonban történetesen Sorok Sándor kerületi szolgabiró a helységben megjelenvén, a csendet helyreállitotta, és csak a szolgabiró megjelenésének köszönhetik a ráczok, hogy a bölcsőkben alvó csecsemőik is le nem ölettek. – A pirosi magyraok e lapok 2-dik számában említettük összeütközés óta, falvaikban éber figyelemmel őrködtek; azonban néhány nap előtt felszólíták őket a ráczok, miként ne őrködjenek, ne nyugtalankodjanak annyira, ők nem hogy bántanák a magyarokat, hanem inkább a rabló rácz csorda betörései ellen védeni is fogják. Az őrködést némileg megszüntették. Igy történt aztán, hogy a vörös sipkás szerbek észrevétetlenűl betörhettek a sánczokból Pirosra. Tapasztalhatjuk ez uttal irántunki hajlamukat. Azért hazafiak, ez esetet vegyük tanuságul, és őrizkedjünk, nehogy kisértetbe juthassunk. – Mi tiszteljük a magyar alkotmányhoz hű szerb ajkúakat, de mégis nyiltan kimondjuk, miszerint igen kevéshez van bizodalmunk.
Megyei tisztviselőinknek némellyike panaszolkodik a nagy nyugtalanság miatt; örömmel lemondana hivatalaról, ha... lehetne, ha Beőthy k. biztos ur elfogadná a lemondást. Ez különös – őszintén mondva – előttünk, holott eddig pénzen is megvásárolták volna a hivatalt; – épen midőn e sorokat irjuk, utaz keresztül falunkon egy tisztviselő Ujverbászra, lemondását beadandó; szerencsés sikert, sorsát nem irigyeljük az esküdt urnak. A ministerium midőn Beöthy urat nevezte ki k. biztosnak, egész üterére tapintott Bács megyének; óhajtjuk: hogy míg a táborozás tartand, a derék férfiút körünkben tisztelhessük. Ő az, ki parancsolni tud mindeneknek, ő az, kinek mindenek engedelmeskednek, ő az, ki tudja, kikkel van teendője.
Viktor Géza.
