ÁLLAPOTUNK ÉS POLITICÁNK.
ÁLLAPOTUNK ÉS POLITICÁNK.
Napjaink jelen mozgalmai, mellyek részint az enyém, és tiéd körüli téveszmék, részint a ki nem elégített, sőt sok helyen veszélylyel is fenyegetett népszabadság érdekében, részint az uralkodásra törekvő egyéni szenvedélyek, s aljasbb személyes vágyak következtében fajúltak el, elözöték egész Europát.
A nyugoton feltűnt hajnalnak arany sugárai kihatottak hazánk területére is. A bal- s előitéletek ezred évi pulya álmából, a szolgaság s népzsarolás bilincseiből fölébredtünk, s tettre, nemzethez illőbb cselekvésre buzdultunk. Az mi januarisuban még idő előttinek, s lehetetlennek tartatott, 40 nap mulva minden ellenkezés nélkül megadatott s valósíttatott. Azok, kik a lefolyt tél napjaiban a föld, személy s kezek felszábaditása, politicai jogok átalánosítása és a hűbéri intézetek eltörlése körüli irodalmi és socialis téren küzdőket lázangónak keresztelék, ugyanazon év tavaszán ön magok sürgették megadatni a népnek mind azt, mi őt illeti, mitől csak az önkény, és sötét századok szolgasága által fosztatott meg. – Nem volt többé szó, hogy a nép éretlen, tudatlan; hogy az önállás éles kés, mellyel önmagát sebezheti meg; hogy a népjogok a vallás és egyház kárára és eltemetésére szolgálnak, mint ez a szolgaság, a historiai iskola tanitványai által ezerszer is mondatott. Ezek a tavasz nyiltakor mind feledésbe mentenek, olly cskaély valót foglaltak magokban, s olly hivány volt alapjok. Mind ez pedig azon szellemi forradalomnak és szabadság-mozgalomnak szüleménye volt, melly februarius s martiusban nyugoti Euroűpában keletkezett, s fen nem tarthatott folyamárban mindenhova, s igy honunkba is elhatott.
De a szabadság újonnan nyert szép tavaszát borús és vészfelleges napok követték. Ezreknél a szabadság, és rosszul értett jogok vágyai túl áradtak el. Százak és százak a népküzelmeket saját énjök boldogítására akarták felhasználni. Sokan a forradalmat kőszirtnek tekintették, mellyre trónokat állíthassanak. És voltak még ollyanok is, kik a szolgaság általános bukásán nem okulva, a zsarnokság korának ivsszaállíthatása felől kétségbe nem esve, habár a távolból is, hová rejteztek kebleik milliárd büneibel az istenitélet büntető keze elől, többféle kisérletekhez nyúltak, a kivívott küzdelmek babérjait elrablani, vagy összetépni.
Innen zavarok, a békés polgári élet felzaklatása, a csend és társadalmi biztosság fldúlása, polgári harczok s vérontó csaták eredtek. A szellemi forradalom napjait lázas jelenetek váltották fel. És e zavarok, néhol véres kitörésekkel is vegyítvék, nem maradtak el tőlük sem.
Azon minden csendet s békét feldúló mozgalom, melly ezentúl megszünt tisztán a szabadság és népjogok harcza lenni, az ellenforradalom és személyes, anyagi érdekek küzdelme lőn.
Ennek mindenütt, minden országban, s minden társi viszonyban legrosszabb eredményei lőnek.
A pártok új alakban, új térre léptek, a szenvedélyesség és dühönség terére. A néposztályok egymás irányában a gyülölség s üldözés szerepét ölték fel. A vagyonosok s vagyontalanok közti ellenszenv, melly őröktől tart, most élet-halálra menő harczczá fajult. A nemzetgazdászat minden ágai tökre mentek. Minden neme a terményző foglalkodásoknak, a földészet, műipar, bel-, kül- s transitó kereskedés, irodalom, és szellemi működés – egy szóval minden pang, s alig jövedelmezőleg vesztegel. Hogy így a financia, a statusgazdászat is, milly nagoyn leapadt, kiki tudja. Ez azonban olly fontos tárgy, melly tüzetes vizsgálatot igényel. Hogy a közjövedelmeknek tetemesen kelle ott csökkenni, hol a magán jövedelmek harmadára szálltak; hogy ott, hol a magánosok oeconomiája pang s alig mozog, a köz-statusvagyonosság sem lehet dús és nagyszerű, mindenki átláthatja. Szóval a felzavart, felizgatott állapot szellemi s anyagi hátramaradást, kereset fenakadását, s hiányokat, szegénységet szült. És hogy ez igy van hazánkban is, hol a foglalkodásoknak minden nemei csökkentek, a nép osztályai általában mind szenvedtek, saját szemeinkkel láthatjuk.
Ezekből észszerűleg azt következnék, hogy miután a megzavart, felizgatott állapot folytán mind a magánosok, mind a statusok tetemes hátramaradást és veszteséget szenvedtek, egesűlt erővel kiki a szabadság viszonyainak szilárditására, s a normalis állapot visszaállítására dolgozzék. – S ha még valahol a népjogok s alkotmányos élet nem volna eléggé biztosított, a kellő biztosítékokat közös összekapcsolt erővel meg kellene megszerezni. De ez izgatások, zavarok és krawallok közt meg nem történhetik, mert azok elválasztják különböző utakon a polgárokat, az erőket felosztják, és a felzaklatott szenvedélyek örvényében a közös czéltól eltérő tévutakra is vezérlik. S így a közszabadságot, a még hátra lévő garantiákat kivíni nem lehet.
És mi történik illy körülmények közt hazánkban?
Minden, de minden megtörténik a szenvedélyes tanácskozások, ingrült viták s pártküzdelmek körében, csak az nem, mi az új állapot szilárdítására, örökítésére vezethetne. (Vége köv.)
