A szent–tamási ütközetről.
238A szent–tamási ütközetről.
A szent–tamási ütközetről még a következő hiteles kéztől érkezett részleteket is érdekeseknek találtuk közleni. Ó-Kér, aug. 19-én. A csatából jövök, s e sorokat még véres kézzel irom. Sz. Tamás ostroma három oldalról történt, t. i. Turia, Ó-Becse és Ó-Kér felől. Én az ó-kéri részen voltam, tehát csak az itt történteket tudom bizonyosan, a töbi két résztől csak hallomásból és hozzávetésből.
Mi Ó-Kér felőljöttünk s pontban reggeli 5 órakor a sz. tamási sánczczal szemközt igy állottunk fel: középen 12 darab tizenkét fontos ágyú és két mozsár, jobb felől a 6-ik honvédzászlóalj s 60 huszár; bal felől a székelyek és egy osztály Sándor gyalog, meg 70 huszár; hátul tartalékul 3000 nemzetőr. 5 óra 5 perczkor tüzeltek a mi ágyúink először, mintegy ezer lépés távolságról de a ráczok nem feleltek; előre nyomultunk tehát vagy 200 lépéssel s ágyúink ismét bömbölnek, a huszárok pedig a sz. tamási marha csordát terelik és hajtják mi felénk hátra, s a ráczok mégsem felelnek; tehát ismét előre nyomulunk vagy 300 lépéssel, ágyúink durrognak, de már ekkor a ráczok is elkezdik a nótát s pedig olly hatalmasan hogy mindjárt második lövésök Fiáth huszár főhadnagyot leteríti egy 3 fontos golyó kereszt csontját találta, mikor bekötöztetett kocsira tétetik, nevetett. Honnét van, hogy ezen fiatal hős, nekem már tegnap mint bizonyost állitá, hogy ő ma meg fog halni?* Folyt ezután a tüzet és mind két részről hevesen és szakadatlanul 7 és 1/2 óráig. Az eredmény: halva maradt honvéd4. huszár 1 pattantyús 1; halálosan sebesült honvéd 8–10, huszár 5. pattantyús 2, sándor gyalog 1; ezekből még kettőt vagy hármat talán, tagcsonkítás által megmenthetni. És igy 20–25 áldozaat minden siker nélkül; mert harmadfél órai tüzelés után, nagy vitézül visszavonultunk.
Örömmel tudósithatjuk a közönséget, újabb értesülés nyomán, hogy a derék hős életben és sebe javulás utján van.
A szerk.
Derék főorvosunk, alorvosaival a harmad félórai heves ágyú tűz közepette a legnagyobb szorgalommal és hidegvérüséggel kötözék a sebesülteket, vágott és sivitott körülöttök a golyó jobbra és balra.
Mind a három oldalróli ostromnak eredménye tehát: néhány ház felgyujtása Turián és Sz. Tamáson; részünkről tetemes veszteség s azután átalános retiráda, vagy igazán bevallva, egy becsületes kudarcz! Okai ennek:1) Sz. Tamás és Turia igen erős volt, s a ráczok vitéz védelmezése. 2) A mi erőnk három részre volt osztva, holott összpontosítatnia kell vala. 3) Nem volt összehangzás, mert a helyett, hogy Ó-becse és Ó-kér felől egyszerre támadtunk volna, a támadás egymás után történt, t. i. mikor mi elhagytuk, Ó–becse felől akkor kezdetett az ágyúzás. 4) Pattantyúsaink keveset és gyéren lőttek, alkalmasint mivel hadiszerök kevés volt. 5) A bombák egy része a levegőben pattant szét. Azt hiszem, hibának ennyi is elég, mert hogy akarat nem volt, azt nem merném állítani. Szomorú ránk nézve, hogy egy pár hétig ismét semmit sem tehetünk; hogy az eset által embereink le, a ráczok felhangoltattak, végre azon erkölcsi benyomás, melly ezáltal a közönségre ki nem marad; mert félek, hogy a ráczok mindenütt 239felbátorodnak, a mieink pedig ezután kevesebb készséggel hagyják oda tűzhelyeiket.
