Kolozsvár, aug. 12.
Kolozsvár, aug. 12.
Egy pár héttel ezelőtt, magántudosítások után, azon hír szárnyalá be városunkat, mintha erdélyi kormányszékünk megszüntével – mire, közbevetőleg szólván, az indítvány a nemzeti gyülésen Keller János által már meg is tétetett – hazánk erdélyi kerülete kebelbeli főtörvényszék nélkül fogna hagyatni. Városi közgyülésünk, az e hírrel fölriasztott kedélyek megnyugtatása végett, hazafias kötelességének ismeré, a ministeri tanács figyelmét rögtön igénybe venni, folyamodványa rendén fölfejtvén, mikép kormányszékünket, a felelős magyar kormánynyal öszhangzásba hozatása s czélszerűbb rendeztetése tekintetéből, igen is szükség merőben átalakítani; de e helyetti megsemmisitése mind általán vév, a már csak néhai Erdély lakosaira, mind különösebben volt fővárosunkra, a hang és érzetben egyiránt magyar jellemű, de bizony sok más tekintetekből is testvérie s gyöngédséget érdemlő Kolozsvárra nézve, minden roszak között, lehető legroszabb szolgálat lenne!
E föllépésnek minő eredménye lesz, isten tudja. Annyi bizonyos, hogy az ujabb érkezett pesti hírek – mellyeknek alaposságáról azonban én jót állani nem mernék – az eddigi aggodalmakat még jobban flekorbácsolák, s példátlan ingerültséggé növeszték.
Akkor, midőn az forog kérdésben, hogy egy olly jelentékeny s olly népe s magyar város, minő városunk, fenmaradjon-e tovább is virágzó állapotában, vagy országos biztosi több előzékeny kecsegtetések mellett is, s a nélkül, hogy a közhaza boldogsága kül- és belterjelemben azáltal legkevesebbet is nyerne, háttérbe s semmi activ kereskedéssel nem biró lakosai önfeláldozásra szoríttassanak? Akkor – mondom – menteni lehet e boszuságot.
Mai, tegnapi s az ezt megelőzött 9–kei közgyüléseinket nagy részben az e tárgy feletti szónoklatok tölték be, s bár keserű kifakadások nem hiányzottak: de a kormány iránti, főkép most annyira szükséges bizodalom meg nem ingattatott, s a tanácskozások folyamát átalán véve elég higgadtnak is mondhatni. A hossszu vitáknak rövid eredménye lőn, mikép Pestre egy tejhatalommal felruházandó követséget fogunk küldeni, melly az unio-bizottmánynyal értekezzék, e tárgybeli kivánatunkra nézve, szükség esetében a ministerium, sőt a nemzeti gyülés előtt is tegyen meg minden ide vonatkozólag szükséges fölvilágosításokat, indokolván kivánatunknak szitolly igazságos, mint mulhatlanul szükséges voltát.
201Mai közgyülésünkben, pesti küldötteink megválasztattak, titkos szózatolással: Somon Elek, Kenyeres Károly, Füley István, Nay Péter, Minorics Károly, Knausz Antal, Mátéfi József, Földesy István, Tauffler József, Veszprémi László s Szathmáry Gábor személyeikben, kik közül az utóbbi, gyengélkedő állapota miatt, e megbizatást el nem vállalhatván, helyébe az utána legtöbb szavazatot nyert egyén lép. E küldöttség elnökéül, közfelkiáltással, tanácsos Pataky József barátom választatott meg.
Aug. 9-kei közgyülésünknek egy másik, nem kevésbé fontos tárgy volt, Pestről megjött egyik vasutügyi biztosunknak (lásd e Hirlap 2-ik sz.) a derék Szőcs József tudornak hivatalos jelentése, miről legközelebbi levelem rendén bővebben! – Krizbai Miklós
