Gödöllő, jun. 27.
Gödöllő, jun. 27.
Itt Beniczki Ödön lett a követ, Fényes Elek vetélytárs kevesebbségben maradtával. Nehány, meglehet a jövő választásoknál használható tanulságokat itt elmondani, rendén látom. Az ambulator összeíró választmány tagjai között ott vala maga az elválasztott; a faluzás etlen semmi észrevételünk, ha azt a faluzó választmány önérdeke és szekere elébe nem fogatja; van pedig nagy kifogásunk ellene, ha az ellenkező történt. Mennyi előnye lehet és van e járkáló választmánynak a leendő követ megcsinálásában, keservesen tapasztaltuk, mert ez a kocsikázó küldöttség bizonyosan birand annyi tapintattal és előrelátással, hogy mielőtt az összeirandó helységbe érne, már tornyáról megösmeri, például Beniczki, vagy Fényes elébe, huzzák-e meg a harangot? Ebből aztán az lesz, hogy egy helyen igen szoros, igen szűk, más helyen igen tág és széles leend a választhatási képesség kapuja, mint megtörtént nálunk, hol példaul Keresztur, Czinkota, Tarcsa, Maglód összesen nem iratott többet 30 választónál, az egy Tura helységben olly nagy vala a szavazhatási vágy, kogy közel 300 ember iratta be magát; már pedig mit tehetnek róla az összeirók, hogy épen Tura, Dány, Sz. László voltak annyira lelkesülve szavazási joguk mellett, Czinkota, Keresztur stb. fel se vette – meglehet csak azért, mert a választmány tagjai között Fényesnek egy embere sem volt, annál több Beniczkynek.
Lehet, a faluzó választmány igen serény, lehet igen hanyag, és ennek viszont nem maga a választmány, hanem a helység tornya főoka, mellynek szemeiből kilátszik egy mérföldnyire hová kacsint. Igy aztán a választmány kegyes egy helyen kétszer, más helyen egyszer, az is négy öt órai várakoztatás után sebes ügetve összeiratni, igen kegyes, egy helyen nem kivánni meg a személyes megjelentés, összeirni a helység telekkönyve után, más helyen csak azt irni be, ki maga eljött és nevét feldiktálta. Mert ugyan mit is tehet róla a választmány, ha ő – mint maga vallotta Gödöllőn – Csabán a telekkönyv után képesit, Gödöllőn pedig épen pesti vásárkor kivánja az összeirandók személyes jelenlétét, mikor mindenki tudja a választmány tagjain kívűl: hogy a gödöllői választók mind vásárra mentek.*
Gödöllő Fényesre, Csaba hír szerint nem Fényesre szavazandott.
Tudták ugyan a helységek, hogy hiszem Fóton ül az ugynevezett kotlós választmány, és oda várja az elmaradt szavazókat; ámde azt is meghallották, hogy a küldöttség kegyes volt kétszer menni némelly helyekre, és természetesen igy okoskodának: miért menjünk mi Fótra, mikor helyünkbe jőnek másodszor is; igy vártak, vártak, miglen egykor azt vették észre, hogy szavazat nélkül maradtak. Már pedig mit tehet róla a választmány, hogy őket a nép olly szigorú részrehajlatlanoknak hiszi, hogy ha egy helyen megigaziták eljárásukat, azt más helyen is megteendik, hol igazítni való maradt; mit tehet róla a választmány, hogy ennyi officium imperfectuma van? –
Az összeirás alatt és után természetesen kérdések kérdése lőn: kit válasszunk? A valasztmánynak készen volt felelete, készen volt embere; de minthogy mindenki nem lehetett választmányi tag, sokan voltak, kiknek más felelete, más embere volt; végre a választás napja reggelén e kérdésre, kit válasszunk? Két felelet hangzott: Beniczky, Fényes; nyertes lőn Beniczky. Egy kissé nézzünk bele a kártyába.
Valamint a hazában mindenütt, ugy itt is a felekezetesség ütötte fel még egyszer kopott zászlóját, és azt mégegyszer fellobogtatá a gyanúsitás forgószelével a nép szemeláttárra, s a nép veszélyt látván egyházában, sietett, azt nem tudva még nagyobbá tenni, választott – mint halljuk – sok helen önérdeke ellen. Itt az nem történt, mert mi Beniczkyt nép emberének ismerjük, és épen ezért senki B. ügyének ugy nem ártott, mint a felekezetesség emberei, kik reá és ügyére ez utálatot sanbenitót vetették. Úrnapján hallottunk szónoklatokat, a hajdani eretnek szidásokra szomorúan emlékeztetőket, és láttunk, hogy ha némelly emberen állna: az eretnek máglyák még ma meggyulladnának, a reactio feketesárga palástja alatt, a felekezetesség ördöge ráfogá elébb a ministeriumra és a portestánsokra, hogy osztozni akarnak a római egyház javán; ezért egy nagy petitiót az országgyülére, és követeket az országgyülésre, kik e petitio érkeztére harangozzanak. Akadt egy lelkes férfiu az egyház emberei közöl, ki az egyház ügyét elbirta választani a követválasztás ügyétől, és népét választásánál magasabb dolgokra figyelmezteté; de akadt egy másik, ki egy közönség után, ki e régi fertőből kiemelkedni készült, Pétre hálóját utána veté és visszaránta, a dolog igy történt:
Fóti r. kath. Lelkész – a neve Holló – miután a felszámítás szerint nagyon kétes volt a győzelem, elindult konkolyt hinteni a fényes táborba, és a hollók természetéhez képest fényességeket ragadozni el; van emberünk, még pedig kath., ki hitét letenni késznek nyilatkozott a mellett, hogy őt Holló pénzzel kinálta, pénzzel kinálta még ott is, hol egy-két lépésnyi távolban, a sátor alatt szavazott a nép! Mellyet a hajdani korteskedés bűnére maga a néptanító tanított el. Felállott az egyházembere a dunakeszi nép, volt hallgatói között, és a választóhelyhez közel inté őket, hogy reformatus emberre szavukat ne adják. Lelkes nők hallották meg e szókat először és férfiak hiján készeknek nyilatkozának e madarat elriasztani, s míg a dunakeszi nép megszokva, papja után menni, elállott jegyzőjével együtt Fényestől, az alatt a nép más részét tartóztatni kellett, hogy a papon keze szennyét ott ne hagyja. Alulirt és többen álltuk utját az ingerült népnek, különben a hollószárnyakból nehány toll ott marad. – Mogyoródi és csabai emberek boszankodva mutatának egy nadrágos néha kaputos emberre, ki őket pénzzel csábítgatá, s valóban a csabai nép egy része követte Dunakesz példáját.
Van e követválasztásnak egy víg elő- és egy szomorú utójátéka, melly ikergyermeke a vizözönelőtti kortesvilág tisztátalan személyének; a vig előjártéknak lapja meg van kezünk között, egy eredeti levélben, melly a valkói itatónál tartandó korteslakoma elrendezéséről szólva, minden legényre 2 1/2 font húst, kenyeret és bort méret, a kerület felsőrésze a Beniczky-párt valósággal megjelent a választásnap előtti este, és Pestről szállított katonazene mellett becsülettel vigadt és örömében tombolt; a vigalom szép renddel mehetett, mert más nap reggel egy ittas kortes sem vala látható. – Az utójáték már szomorúbb vala. Vasárnap délesti hat orára volt a nyertes választósereg ismét összegyülendő a csordakútnál, hogy re bene gesta megegyék megigyák a maradékot; ez alatt az otthon maradt nép egy része Valkó és Héviz helységből kiment a lakoma helyére, s megtalált a sűrűben egy hordó bort, mellynek fenekét beütvén, dőzsölni kezdett; a mulatságból verekedés, a verekedésből vérontás, gyilkosság következett; egy hévizi magyar meghalt, többen sebesültek.
E kortestáborral szemközt áll egy másik, mellynek emberei többnyire gyalog, tarisznyásan jöttek el választani, papjuk, jegyzőjük, s nehány urak vezérlete alatt; – egy büszke tábor, mellynek ajkai kortes pohárhoz nem értek, és kezei kortespecsenye és kalácsok után ki nem nyultak, ez vala a fényes tábor, mondhatom egy büszket tábor! Melly önérzetében megnemesité a jogával először élő népsereget, megnemesíté sokkal inkább, mint hajdani választósereget a kutyabőr és ólmosbot; őrült az embernek lelek’ midőn a sereget nemes önérzetében büszkélkedni látá, örült, mert láthatá, hogy az uj váalsztósereg, a hajdani paraszttábor még depraválva nincs!
Urak! Papok!! Miért vetettétek el a másik tábor homlokáról e szép koszut, miért adtátok neki a gyalázat borát, és a szemrehányások keserü kenyerét, miért emeltétek fel a szabadság földére kijött néptáborban ama hajdani bálványt, melly előtt a jellemtelen kortestömeg hajdan térdet fejet hajtott? A nép bűne a ti bűnötök, romlása a ti romlástok. Diu servabit odorem!
Dobos
