83.
Pest, 1836 június 28.
Kossuth levele Csáthy Károly debreceni ügyvédhez: vallásügyi munkájának sorsáról és a Törvényhatósági Tudósítások előkészületeiről tudósítja.
Tekintetes táblabíró és ügyvéd úr!
Azon hizelkedő ítéletet, mellyre tisztelt uraságod június 22-érőli becses levelében, igen is csekély érdemű, de tiszta honszeretetből eredő igyekezetemet érdemén felül méltatni szíveskedett, az önismeret kötelessége szerint nem jutalom gyanánt (mert bár polgártársaim megelégedése azon egyetlen jutalom, mellyre keblem vágyhatna; érzem hogy e legszebb ajándékára a társaságos életnek érdemet nem tettem), hanem ösztönül veszem szilárdul futni a pályát, mellyet honom javára kis körömhez képest kitűzék magamnak.
A debreczeni Casinó egyesületnek erántam meg nem fogyatkozott bizodalma örömömre szolgál s Törvényhatósági Tudósításaimat rendesen megküldeni bizonnyal el nem mulasztom. Az első levél iderekesztve megy. Igaz ugyan bokros akadályok gördülnek előmbe, de változhatlan életszabályul tűzém ki magamnak a törvény határain soha túl nem hágni; ennek határain belül, minden akadályok ellenére is, hajthatatlan állandósággal gyakorolni fogom alkotmány biztosította jussaimat, mint békés, hű, de egyszersmind szabad polgárhoz illik, s amint azokat hazám javára gyakorolhatni keblemnek Istene sugallja. – Mentől inkább engedelmeskedünk a törvénynek, annál kevésbé hódolhatunk törvénytelen önkénynek. Ez az én hitem és e hitben élni, halni, ha szükség szenvedni is tudok.
A vallás tárgyáról írott s nyomtatás alatt levő munkámról (melyből Debreczenből Tekintetes Csáthyné asszonyság 10 példányra előfizetett) csak annyit írhatok: hogy e részben is kimondhatatlan akadályokkal kell küzdenem. Még mielőtt elkészítettem volna, már ab invisis tilalmat hirdettek rá a Leipzigi Literatur Zeitungban, és ez nagy vigyázatra kényszerített, melynek késedelem lőn következése. Messze (nem magyar) földrül küldöztetnek hozzám az ívek correctura végett, egyenként. Diéta végeig már 12 ívet kiigazítottam, ez tehát készen van; de nagy aggodalomban vagyok, mert azóta (már 8 hete) sem a következő ívet, sem nyomtatómtul híradást nem vettem. Jól elrendelt utakon indulván azonban, reménylem nem történt semmi, ami a munka megjelenhetését elnyomná; s szeretem hinni, csak múlékony akadály jött közbe. Mihamar azonban bizonyságot szerzek magamnak, s rövid időn vagy a könyvvel szolgálok, vagy az előfizetett pénzt leszek visszaadni kénytelen; melly utolsó ugyan reám nézve financialis tekintetben is kedvetlen volna, mert már 1000 pengő forinton felül fizettem a nyomtatásért előre; azonban ha az elsőt (mitől Isten óvjon) nem tehetném, a második lenne kötelességem.
Igen lekötelezne tisztelt Uraságod, ha szabad királyi Debreczen városa tanácsa köréből alkalmas valakit nevemben megkérni méltóztatnék, hogyha azon város tanács-üléseiben valami olyas kerülne elő, minek tudása országilag érdekes lehetne, arról engemet tudósítani szíveskedjék. Kerülhet elő pedig, sőt elő kell kerülni, ha a városok saját javokat akarják, mert alig van testület, mellynek a hozzá illő politikai állás elnyerésére előkészületül annyi tenni valója volna, mint a királyi városoknak, mit ha teljes mértékben felfogni elmulasztanak, a jövő országgyűlést ismét kellemetlen, s czélra még sem vezető súrlódások fogják zavarni. Pedig ki ne kívánná, hogy a királyi városok illő polczra lépjenek! Ez azonban csak akkor fog megtörténhetni, ha önként kezet nyújtanak a kebelökbeni javításokra s alkotmányi kezességeket nyújtanak, melly őket független önállásra emelje.
Fogadja tisztelt uraságod tiszteletem őszinte kijelentését, mellyel vagyok
Tekintetes táblabíró s ügyvéd úrnak alázatos szolgája
Kossuth Lajos
Közli Csáthy Ferenc: Régi okiratok és levelek tára I. évf. (1905.) II. füz. 85–86. l.