AZ ÉGI ASSZONY, A SÁRKÁNY ÉS A KÉT FENEVAD
AZ ÉGI ASSZONY, A SÁRKÁNY ÉS A KÉT FENEVAD
)
)
Feltűnt akkor az égen a napba öltözött Asszony a holdon állva, és feje körül korona tizenkét csillagokból; áldott állapotban volt, és jajgatott a vajúdás fájdalmaitól. Vele szemben láthatóvá lett a nagy veres Sárkány hét koronás fejjel és tíz szarvval, s farka csapása a csillagok harmadát a földre sodorta. A Sárkány ott állt lesben, hogy elnyelje, akit a napba öltözött Asszony szül. Szült pedig az Asszony, és fiút szült, aki majdan vasvesszővel terelgeti a nemzeteket, és magzata Isten trónszékéhez ragadtatott, az Asszony pedig a pusztába futott, ahol Isten menedéket készített neki.
Mihály és az ő angyalserege ekkor viadalra kelt a Sárkánnyal és angyalaival, és levetették a mennyből az ősi kígyót, aki maga az ördög, a Sátán, és a földre taszították. A Sárkány ekkor űzőbe vette az Asszonyt, aki a fiút szülte. Az Asszony sasszárnyakat kapott, úgy menekült előle a pusztába, ahol három és fél esztendeig táplálékot talált. A Sárkány folyónyi vizet lövellt utána a szájából, de a föld megnyílt, és elnyelte a vizet.
Akkor a tengernek fövenyére állott a Sárkány. És íme Fenevad bukkant fel a vízből, hét feje, tíz szarva és szarvain tíz korona volt, fejein pedig istenkáromló nevek. Hasonlatos volt a párduchoz, a lába medvéére és a szája oroszlánéra formázott. A Sárkány minden hatalmát neki adta, és a föld lakói leborultak a Fenevad előtt. Az pedig káromolta Istent, és hatalmat kapott, hogy hadakozzék minden néppel és nemzettel, s győzelmet vegyen az Isten szentjein is.
Felemelkedett akkoron egy másik Fenevad a földnek mélyéről; csak hét szarva volt, mint a Báránynak, de hangja akár a Sárkányé. Ő kapta meg a tengeri Fenevad minden hatalmát, és rávette a föld lakóit, hogy boruljanak le amannak előtte. Szobrot emeltetett neki, és megtévesztette a népeket mindama csodajelekkel, amiket művelt: lelket lehelt a tengeri Fenevad szobrába, és megszólaltatta, akik pedig nem borultak le a szobor előtt, azokat megölte. Mindeneknek jelet tétetett karjukra és homlokukra, a Fenevad számát, hogy aki azt nem viseli, se ne adhasson, se ne vehessen. A szám pedig emberi szám, hatszázhatvanhat, akinek értelme van, ebből a nevét is tudhatja.
A Bárány eközben a Sion hegyén állott, és körülötte a száznegyvennégyezer kiválasztott, aki az ő nevét és az Atya nevét viselte homlokán. Új éneket énekeltek az Úrnak, amelyet senki nem zenghetett rajtuk kívül. Ők azok, akik asszonnyal magukat meg nem fertőztették, és a Bárányt követték mindenüvé; ajkukon nincs hazugság szava.
Három angyal szállott el akkor az égnek közepén.
Az első így kiáltott fennszóval: „Imádjátok és féljétek az Istent, mert eljött az ő ítéletének órája.”
A második így kiáltott: „Leomlott Babilon, a hatalmas város! mert az ő paráznaságának tüzes borától megrészegedtek mind a nemzetek!”
A harmadik pedig ekképpen kiáltott: „Aki a Fenevad jelét viseli, az is inni fog Isten haragjának színborából, és kénköves tűzben fog szenvedni az angyalok és a Bárány előtt, gyötrelmeinek füstje pedig felszáll mindörökkön-örökké.”
