Házasság, zálog, ember-rablás, poklosság, emberbaráti kötelességek.
Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki [Máté 5,31.] váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától;
És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz;
És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül;
Az első férje, a ki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.
Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, [rész 20,7.] ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ő házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett.
Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.
Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert [2 Móz. 21,16.] lop az ő atyjafiai közül, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg az a tolvaj. Így tisztítsd ki a gonoszt te közüled.
A poklosság csapásában vigyázz, hogy szorgalmatosan megtartsad és megcselekedjed mindazt, a [3 Móz. 13,2-59.] mire a Lévita-papok tanítanak titeket; vigyázzatok, hogy a miképen megparancsoltam nékik, a képen cselekedjetek.
Emlékezzél meg arról, a mit cselekedett az Úr, a te Istened [4 Móz. 12,10.] Miriámmal az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból.
Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle;
Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát.
Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával;
Bizony add vissza [2 Móz. 22,26. 27.] néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az [Péld. 22,27.] ő ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr előtt, a te Istened előtt.
A szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid között vannak.
Azon a napon add meg az [3 Móz. 19,13. Jak. 5,4.] ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ő, és kivánkozik az után az ő lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad.
Meg ne ölettessenek az [2 Kir. 14,6. 2 Krón. 25,4. Jer. 31,30. Ezék. 18,20.] atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.
A jövevénynek és az [2 Móz. 22,21. 22. Péld. 22,22. 23. Jer. 5,28. 22,3. Ezék. 22,29. 30.] árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.
Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én néked, hogy így cselekedjél.
Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj [3 Móz. 19,9. 10.] vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában.
Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél.