Jón. 2.
Jón. 2.
Jón. 2,1
Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. [Mt 12,40; 16,4]
Jón. 2,2
Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.
Jón. 2,3
Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. [Zsolt 120,1]
Jón. 2,4
Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. [Zsolt 42,8]
Jón. 2,5
Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! [Zsolt 31,23]
Jón. 2,6
Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. [Zsolt 18,5; 69,2]
Jón. 2,7
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! [Zsolt 103,4]
Jón. 2,8
Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. [Zsolt 142,4]
Jón. 2,9
Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. [Zsolt 31,7]
Jón. 2,10
De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! [Zsolt 50,14; 116,17-18]
Jón. 2,11
Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.
