III.

Full text search

III.
Miként a gondtalan madár,
A száműzött menekülő
Nem ismer csendes nyugvó fészket.
Nem tartozik már senkihez.
Mindegy az út: fel, vagy alá,
Ott alszik, hol az éj eléri.
Ha megvirradt, úgy éli át,
Hogy Isten adja, a napot.
Világ zaja meg nem zavarja
Az ő lelkének mély nyugalmát,
A bűbájos dicsőség csillaga
Egykor felé is ragyogott,
Csábítva; – őt is csalogatta
A dobzódás, a kényelem,
Az ő fejét is fenyegette
Az elvonuló zivatar.
De mit törődött ő ezekkel?
Verőfénnyel, vagy zivatarral?
Ő él, dacolva végzetével,
S tagadva a sorsnak hatalmát.
Vaksorsnak – emberek fölött!
De jaj! hogy játszik lelkivel
A szenvedély. Hogy főnek, forrnak
Keblében kínzó habjai!
Elaltatád őt? Ah, megint
Fölébred az; várhatsz reá.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi