Ottavio Baldigara, a magánember
Az elmondottakból egyértelműen látható, hogy Ottavio Baldigara jelentős szerepet töltött be a török elleni védelmi rendszer kiépítésében, s építészi-építői tevékenységére viszonylag sok adatot találunk. Ugyanakkor magánéletéről csupán néhány elszórt adat, főként pedig végrendelete szól. Születési időpontját nem, halálának dátumát azonban végrendelete alapján pontosan ismerjük: 1588. január 15-én hunyt el. E dokumentum szerint kétszer nősült. Első feleségét Camillának, a másodikat Violentának hívták. Egyik házasságának időpontját is tudjuk (1573), mert engedélyt kellett kérnie Hans Ruebertől, hogy esküvőjére elutazhasson. Egy fiát és egy leányát 74nevezi meg a forrás, s ez utóbbitól unokái is voltak. Két unokatestvér, Caspar és Octavio is szerepel a végrendelet kedvezményezettjei között.
Ottavio Baldigaráról, az emberről, eddig csupán egyetlen rövid leírást ismerünk. Ebben az erdélyi tanácsurak dicsérték 1584. évi váradi tartózkodása idején végzett munkáját Báthori István lengyel királynak és erdélyi fejedelemnek, majd hozzátették: „Ezt ez Baldigarath igen dychiri kapitan wramis [Ghyczy János], es multis nominibus commendallia. Egy az hogy twdos, masik hogy yambor es emberseges ember. Magyar nielwethis erth, zabadon conferalhat eö magais wele, kit mikor pro necessitate loci et temporis az eő dolgat ott az fundalasban ti. Váradon elwegezy, megh tekentwen hogy felseged kerte yde, es aztis az ky bochatta ti. Rudolf császár, wgy contentalywk, pro facultate nostra, hogy mind the felsegednek, mind wrwnknak ew Nagysaganak yo hire es dycherety lehessen erette, tytkolywkis a mennyire lehet, hogy ne erchie az Theörek honneth yewth.”
Ezen túlmenően csak közvetetten, a fennmaradt források elejtett megjegyzéseiből következtethetünk arra, hogy milyen ember volt valójában. Végrendeletéből úgy tűnik, hogy felelősséggel viseltetett családja iránt, hisz sokukra hagyott legalább néhány forintot. Visszautalok itt továbbá korábban tárgyalt jelentéseire. Az 1578-ban Egerből írt feljegyzésénél emberismeretét emeltem ki, minthogy pontosan tudta, hogyan kell bánnia a kőműves mesterekkel. Egy teljesen más arcát véltem felfedezni az 1583-ban Érsekújváron Megliorini elképzeléseire adott válaszában. Az iratból a szakember fensőbbsége és lekezelő gúny árad. Ugyanebből a jelentésből meggyőződhetünk lelkiismeretességéről is, minthogy csak azután akart nekifogni a munkának, miután azt részletesen és pontosan megbeszélték, s ő maga is megértette és elfogadta a terveket.
A személyes jellegű információk nagyobb része anyagi vonatkozású, a vagyonával kapcsolatos ügyekről szól. Végrendelete alapján nem lehetett szegény ember, hiszen csupán feleségére 2000 forintot és ingóságait hagyta, testvéreire, Giulióra és Marco Antonióra pedig arany és ezüst vagyonát. Egy 1570 márciusából származó híradásból tudjuk, hogy Tokajban saját házzal rendelkezett. Hogy valójában hol lakott, arra csak egy nagyon homályos utalást találtam: egy 1583-ban írt jelentésében megjegyezte, az érsekújvári építkezések költségvetése nincs nála, mert azt más dolgaival együtt Bécsben hagyta. 1571-ben és 1572-ben feltehetően egyszer már 75megpróbálkozott a birtokszerzéssel, 1574-ben viszont Eger mellett örökölt meg egy birtokot (hogy kitől, azt nem tudjuk), és arra malmot szándékozott építeni. Az ehhez szükséges engedélyt, többszöri kérelem után, 1575 februárjában kapta meg. A birtokkal azonban valami nem volt rendben, mert 1578 októberében vizsgálóbiztosok tanúkihallgatásokat folytattak azzal kapcsolatban. Lehetséges, hogy a káptalannal került szembe, mert a Haditanács 1580 januárjában utasította Ruebert, hogy védje meg a mester Eger melletti malmára vonatkozó jogait. A malmot megtartotta akkor is, amikor már Érsekújváron dolgozott, mivel 1582 szeptemberében biztosítólevelet kért rá. A Haditanács ismét Ruebert és Hans Bartholomäus Kolonitsch korábbi egri várkapitányt bízta meg Baldigara érdekeinek védelmével. A malom körüli problémák továbbra sem oldódtak meg, mert 1584 júliusában újból a Haditanácshoz fordult, s most Christoph Ungnadot utasították Baldigara támogatására. 1587 áprilisában feltehetően egy újabb malmot akart építeni Egerben, s ahhoz kérte az uralkodó engedélyét.
Baldigara építőmesteri fizetését nem csak a malomból, hanem a marhakereskedelemből nyert jövedelemmel is igyekezett kiegészíteni. 1579 októberében ugyanis azért folyamodott, hogy zsoldhátralékának fejében engedélyezzék 200 marha illetékmentes áthajtását a magyaróvári harmincadvámon, amihez a Kamara hozzá is járult.
Baldigara munkatársai érdekeit is képviselni próbálta. Erről tanúskodik az a két bejegyzés, melyek szerint Christoforo Stella és Bartolomio di Ponto ügyében írt a Haditanácsnak. Stelláról kiderül, hogy Baldigara unokatestvére (Vetter) volt, akit magával akart vinni Egerbe. Baldigara a későbbiekben is segítette rokona pályafutását. Midőn 1577 áprilisának végén a Haditanács Kanizsa építkezéseinek megszemlélésére 76küldte ki, elutazása előtt Christoforo Stellát javasolta helyetteséül Egerbe. Másfél év múltán, az 1578 decemberében a Haditanács számára készített jelentésében még egy építőmestert kért maga mellé, minthogy egyedül nem győzte a szerteágazó feladatok ellátását. Nyilvánvalóan szerepe volt abban, hogy éppen Stellát rendelték mellé. Stella végül felső-magyarországi főépítész lett, és Eger 1596. évi ostrománál esett el.