31.
Deák Ferenc levele Pulszky Ferenchez
Pest, 1859. március 16.
Pesten Mart[ius] 16án 1859
Szives kedélyes verseidet örömmel olvastam. Pegazusod derék angol telivér — szárnya ugyan nincsen, de lépése jó, ügetése nem rázos, s azt hiszem, ha meg szorítod száguldani is derekasan tud. Én mint egykor, úgy most is csak gyalog járok, meg bocsátasz hogy verseidre szívélyesen, de prozában felelek.
68Nem tudom a költészet e vagy komoly tanulmányaíd különösen a sanscrit nyelvészet, meg megfosztottak minden divination tehetségedtöl, azt leg alább sehogy el nem találtad: hogy én véled, s reád soha nem gondoltam. A Nostradamus nevet vagy jogtalanul bitorlottad vagy most nem vagy már arra méltó, ha csak így tudsz dívínalni.
Toldyval magam szollottam. Ő azt mondotta nékem: hogy nyelvészeti értekezésedet csak febr[uár] 9én kapta meg. Szabály szerínt azt ki kellett adni három nyelvészeti tudósnak véleményezés végett, és pedig mindeniknek külön. Ezek véleményét akarta be várni, hogy Néked egy uttal az eredményt ís meg irhassa. már két nyelvészeti tudos tag át nézte értekezésedet s ezek kedvező véleményt adtak. Most a harmadiknál van, — igy tehát értekezésedet minden esetre fel fogja venni az Akademia. — Toldy maga is ir néked mint nékem igérte még ma. — Ennyit meg bízásodra. Most még pár neheztelö szót, nem azért, mi leveledben van, hanem azért, mi abbol kí maradott. Ez pedíg kedves nődnek, s gyermekeidnek mint léte. — Azt gondolod: hogy annyí szives emléket, örömek, és aggodalmak emlékét, s a régi szives barátságot tiz év annyira el homályosította közöttünk hogy egességed s Tíeídnek egéssége, sorsotok, s allapotod részleteí elöttem már érdektelenek; s én be érem azzal, — ha Toldyrol és Hunfalvyrol, kíket minden nap láthatok, s a Sanscrit 69nyelvröl melyet nem értek, és Indía bölcseiröl kiket nem ismerek, irsz nékem? Hiszem: ha prózában írtál volna, ezek bizonyosan ki nem maradnak leveledböl, de pegazusod még csak cordán jár körben fut, s mínden ki térés nehezére esnék, — azonban jó lett volna verseídet cum notis küldened. Nem magyarázatul, hanem ki egészítésképen.
Én tehát mint prosaícus nem követem példádat; s írok magamrol is, másokrol is.
Én barátom vénülök. A vénülésnek valóságos, és képzelt betegeskedései környeznek. Jószágomat el adtam vitalitium mellett gróf Széchenyi Istvánnénak: szerény jövedelmemböl egyszerüen élek, hét holnapíg Pesten, a nyarat és ösznek első felét Zalában, s néha egyik néha másik fürdőben töltö —nőtlenül.
Klauzal mint tudod nős — egy fíja s egy leánya. Kis tétényben derék szőlleje és kertje van, nagy borász, kertész, egészen ennek él és családjának, — kis gyermekét gyakran maga szoptatja (: természetesen nem a maga tejével,) — Egéssége nem roszabb mint volt, söt jobb mint 1848ban — Azonban most is sokat szenved vér tolulásokban.
Eötvös gyermekeít neveli, ir, és az akademiánál elnököl. Pesten lakík, sokat panaszkodik máj bajaíval; gyermekei derékek (: 4 gyermeke van.).
Trefort ís itt volt Pesten. keveset ir, de sokat panaszkodik gazdaságí bajok miatt.
70Gróf Szécheny[i] Istvánnak egessége helyre állott, de ö még az intezetet nem hagyta el.
Kemény fülig el merült a hirlap szerkesztésben és regény irásban. Szórakozott mint volt és kedélyes mint volt.
Csengery gyenge egessége mellett is igen munkás. A Buda pesti Szemle mit ö szerkeszt sok méltánlással fogadtatik.
Pár hét elött temettük el szegény Irinyi Jozsit, a férfiu kor virágában halt el rövid betegség után hihetöleg orvosának ügyetlensége miatt. Általában rend kívűl sajnáltuk halálát, jó ember volt, s most különösen komoly tanulmányokra adván magát jeles és hasznos irót vártunk belőle.
Lukács Moricz is egy időre fel hagyott szokott kóborlásaival, s leg alább a telet itt töltötte. Egéssége nem erős ugyan de jobb, mint volt.
Ezek régi barátaink közül, kik leg alabb az évnek egy részét itt töltik, a távoliakrol magunk is keveset tudunk.
71Isten veled kedves Ferim! Kedves nődnek mondj igen szives tiszteletet nevemben; gyermekeidet csókold helyettem. Ölellek!
Közli: Deák Ferencz emlékezete, i. m. 260–263.