A HAJDU VÁROSOK KÜLDÖTTSÉGÉHEZ.
A HAJDU VÁROSOK KÜLDÖTTSÉGÉHEZ.
1867. márczius 6-dikán fogadta Deák Ferencz Hajdu-Böszörmény és Hajdu-Dorog városok negyven tagu küldöttségét, s Kovách Endre böszörményi főhadnagy üdvözlő beszédére a Pesti Napló tudósítása szerint így felelt:
Óhajtanék H.-Böszörmény és H.-Dorog városok birtokos lakosainak és közönségének érdemes küldöttségével többet beszélni, betegségem azonban, a melyből csak most kezdek üdülni, ezt nem engedi. A hajdu nép gyöngye volt mindig a magyar nemzetnek, s alkotmányos életünk történetében tiszteletreméltó helyet vívott ki magának. Örvendek a küldöttség látogatásának; vigye meg küldőinek őszinte szives üdvözletemet. Királyunk őfelségének kegyelme a törvényes térre, mit több év óta nélkülöztünk, visszaállítá nemzetünket. Az átalakulás e nehéz perczeiben a hazafinak legszentebb kötelessége türelemmel lenni és bevárni izgalom nélkül, míg a nemzet nagy többségéből alakult felelős magyar miniszterium a hazafiúi jóakarattal magára vállalt fontos és terhes munkáját megindítandja és befejezéshez vezeti.
Deák Ferencz betegsége alkalmából ő felsége Bécsből márczius 5-dikén délután 5 órakor a következő táviratot küldötte Andrássy miniszterelnöknek:
«Kérem, tudakozódjék nevemben Deák állapotáról és adjon róla nekem hirt.»
