10. család: Tokoscsőrű-félék (Chionididae)
10. család: Tokoscsőrű-félék (Chionididae)
A tokoscsőrű-félék sajátságos családja egyetlen nemzetséget (Chionis Forst.) foglal magában, melynek eddig öt ismeretes faja van. A déli sarkvidék 29. szélességi körétől délre eső szigeteken laknak. Régebben a sirályok mellé sorolták őket, de most már senki sem tagadja a sárjárókkal (Limicolae) való rokonságukat, melyek közül csontvázuk egyes részeinek és tollazatuknak hasonlósága alapján a Haemotopus- és Recurvirostra-fajok különösen közel állanak hozzájuk. Alakjuk tyúkokra emlékeztet. Fejük elég nagy, nyakuk rövid, csűdjüket elől-hátul hoszúkás pikkelyek borítják. Rövid csőrük oldalt erősen összenyomott, a hegyéig hajlott, orma hátul duzzadt. A felső káva tövén szarutok van, mely az orrlyukakat is eltakarja. Tollazatuk tiszta fehér. Sziklarepedésekben fészkelnek.
A falklandi tokoscsőrü madár (Chionis alba Gmel.)
Csőre fekete, alul-felül kén- vagy zöldessárga, esetleg halványpiros. Csupasz arcát és szemhéját bábircsek borítják. A szárnya hajlásán lévő szarubütyök sárga. Szeme szennyesvörös, lába sötét kékesszürke. A falklandi tokoscsőrű madár Dél-Amerika legdélibb részét lakja, a környező szigetekkel együtt.
A kergueleni tokoscsőrű madár (Chionis minor Hartl.)
Régi neve: Chionarchus. Valamivel nagyobb az előbbinél. Csőre egészen fekete. Arca a csőre tövétől a szeméig fekete, rajta apró dudorokkalk, amelyek a hímnél, különösen a párzás idején, nagyobbak, mint a tojónál. Szemhéja halvány húspiros, szeme fekete, bíborvörös árnyalattal. A szárnyhajlásán lévő szarubütyke fekete, lába piszkos vörhenyesfehér. A Kerguelen-, Marion- és Princ Edward-szigeteken él.
Életmódjával az angol Hall révén valamivel többet tudunk, mint amerikai rokonairól. A tokoscsőrű madár valóságos csapás a Kerguelen-szigeteken költő többi vízimadár számára. Kiváló előszeretettel fogyasztja a pingvintojást. A kergueleni tokoscsőrű madár éppen olyan kevéssé fél az embertől, mint a többi ott élő madár. „Kíváncsian csipkedték cipőinket és fegyverünk agyát, – beszéli Chun – azután tipegve továbbkísértek bennünket utunkon”.
