Különálló hegycsomók.
Különálló hegycsomók.
A különálló hegycsomók közül a legnagyobb az úgynevezett zempléni szigethegység, melynek tüzetes ismertetését dr. Szádeczky Gyulának köszönhetjük. (A zempléni szigethegység geologiai és kőzettani tekintetben. Budapest, 1897. Kiadta a Kir. Magy. Term.-tud. Társulat.) Szomszédja ez a hatalmas eperjes-tokaji hegyláncznak s azzal egyközűen is húzódik, de mellette valósággal eltörpül nemcsak hosszaságát, hanem hegyeinek magasságát is tekintve. A szigethegység Velejtétől Szőlőskéig mindössze 15 km. hosszú, s legnagyobb hegye, a toronyai határban levő Csókás, vagy Messzelátó, csakis 472.2 méterre emelkedik a tenger színe fölött. Ez a szigethegység alsó részében a nagy Alfölddel érintkezik, mert délkeleti és déli részén a Bodrog folyó határolja. Nyugatról az eperjes-tokaji hegyláncztól a Ronyva-patak választja el, éjszak felől pedig a velejtei dombvidék ugyanezzel a hegységgel köti össze, keleten a szomszéd garany-imregi hegyektől a bodzásujlak-jesztrebi mélyedés különíti el. – Völgyei közül legnagyobb a Bári-patak völgye, jóval kisebb már a kétágú toronyai, továbbá a csörgői és legenyei, melyek mind nyugati oldalán nyomulnak be.
Szintén az eperjes-tokaji hegység függelékéül tekinthetjük a garany-imregi, mintegy 6 km. hosszú hegycsomót is, melynek szélessége is jóval kisebb, mint társáé. A Bodrogközön is van két különálló hegycsomó; az egyik a szentes-királyhelmeczi, a másik pedig a kövesdi hegy, melyet a nép két feltűnő orma után Bakhegynek is szokott nevezni. A bodrogközi hegyek a 300 m. magasságon is jóval alól maradnak. (Zemplénmegye hegycsúcsainak magasságát újabb mérések alapján Czakó J. kir. mérnök közli az „Adalékok Zemplénmegye történetéhez” III. és IV. évfolyamában).
