Az Ólnodi Czudarok.
Az Ólnodi Czudarok.
Az Anjouktól és Zsigmond királytól a XIV. században bőkezűen osztogatott várépítési engedélyek, birtokadományok és más kiváltságok következtében, lassanként hatalmas főnemesi osztály fejlődött Zemplénben is. A már fönnálló várak köré pedig mindegyre nagyobb számú birtokok csoportosulnak külön-külön uradalmakként. Az elhatalmasodó főurak uradalmaik határait lassanként ki is terjesztik, részint újabb adomány, vétel, sőt néha erőszak útján is, hogy a XV. század elején az uradalmak már szinte egymást határolják és a közép és kisbirtokos nemesség néhol mintegy beékelődik a nagy kiterjedésű főnemesi uradalmakba. A vármegye déli sarkát az Ólnodi Czudarok bírták; az ónodi uradalomhoz a Sajó és a Tisza mentén mintegy tíz falu tartozott, a többi között Kesznyéten, Köröm, Csép, Kis-Böcs, stb. A királytól 1352-ben nyerik Megyaszót, míg az aurániai perjelségtől 1373-ban Luczot szerzik meg és 1388-ban Zsigmond királytól a tokaji rév felét nyerik, végül 1458-ban, a hűtlenségbe esett Soós család birtokait kapják és így a Czudarok Dávidvágása vidékén hat falu uraivá lesznek. 1470-ben a családnak magvaszakadt és birtokait a Rozgonyiak örőkölték.
