A szoczializmus.
A szoczializmus.
A kivándorlással okozott munkáshiányon kívül még más nagy veszedelem is fenyegeti Zemplén vármegye munkásviszonyait és ez a „független szoczializmus”, mely 1897-ben karácsonykor Szabolcs vármegye területéről a Tisza jegén keresztül áthozva, egy időre lázas izgatottságba ejtette a vármegye déli részének lakosságát. Várkonyi István, a „Földmívelő” czímű lap szerkesztője és a „független szoczialista párt” megalapítója, lapjával és agitátoraival igyekezett földosztásra és a jelenlegi társadalmi és gazdasági rend felforgatására irányuló tanait a vármegye területén terjeszteni. Igyekezete, minthogy igen jól ismerte a népre ható eszközöket, elég sikerrel járt. A független szoczializmus tanai a Bodrogközön oly gyorsan terjedtek, hogy rövid idővel az ide való behurczoltatásuk után már negyvenkét szoczialista-egyesület alakult 4734 taggal.
Ez a mozgalom azonban, hirtelen történt föllobbanása és gyors elterjedése dacára, aránylag rövid idő alatt az 1898. évi tavasz folyamán teljesen megszűnt a Bodrogközön.
A nép hamar rájött arra, hogy azok az izgatók csak a saját önző czéljaikat követik, abból a népnek haszna nincs. De a Bodrogköz birtokossága 175is együttes összetartással a bajnak elejét venni igyekezett, nem zárkózva el a méltányos ujitások elől.
Ezen körülményből és a magyar nép természeti sajátságából, hogy röstelli ha kötélnek állott, joggal remélhető, hogy ez a mozgalom egyhamar vissza nem tér oda, a hol már lezajlott és a hol ennek ellensulyozására következetes és komoly munka folyik. Igen természetes, hogy a kilenczvenes évek munkásmozgalmainak eredményeképpen az állam részéről tett munkásügyi intézkedések (az 1898. évi II. törvényczikk, a munkásközvetítés stb.) jótékony hatását Zemplén vármegye is megérezte. E mellett a bodrogközi szoczializmus azonban még egy helyi társadalmi mozgalomnak is szülője lett, mely a munkásnép helyzetének javítását és a nép nevelésének és társadalmi vezetésének a kézbevételét tűzte ki czélul. Mindenek előtt a szövetkezeti eszmének a vármegye területén való győzelemre juttatását tűzte e társadalmi akczió czéljául, hogy így egyrészt a nép anyagi viszonyain segítsen, másrészt pedig annak bizalmát ismét megnyerje a birtokos osztály számára.
