Kászonyi. (Nagykászonyi).
Kászonyi. (Nagykászonyi).
A csikmegyei Nagykászonyból ered és onnét vette előnevét is. A család innen átszármazott Magyarországra, hol már a XIII. század elején Szatmármegyében lakott. 1617-ben Kászonyi Gergely II. Mátyástól kapta nemességét megerősítő oklevelét, melyet 1617 november 6-án a szatmármegyei Csengeren ki is hirdettek. A család tagjai közűl Sándor 1795 február 1-én lett Torontál vármegye második jegyzője. Ő vele származott a család Torontál vármegyébe. 1795 február 2-án publikálták ott a nemességét. 1804-ben vármegyei főjegyző lett. – II. Sándor Torontálvármegye alispánja 1822–1831. Országgyűlési követe 1807-ben, 1811-ben és 1825-ben. Királyi Consiliárius lett 1830 szeptember 3-án. Öcscse Dániel 1798-ban a nádori hivatalban, majd később az udvari Kancelláriában fogalmazó, 1816-ban Kassának provincziális királyi főbiztosa. Az 1797-i és az 1800-i nemesi fölkelések alkalmával báró Mészáros János generális adjutánsa volt. Fia Dániel, ismert regényíró és publicista. – III. Sándor 1829. évben vette donationális levél mellett a torontálmegyei gaádi birtokot. – József 18 éves korában a magyar nemesi testőrségnél gárdista, az osztrák hadseregnél őrnagy volt. A szabadságharczban mint Ferdinánd huszárezredbeli ezredes, majd mint a II. honvédhadtest parancsnoka küzdött. Részt vett Komárom várának védelmében, s midőn ez kapitulált, a többi emigránsokkal kiment és Párisban, Londonban, Hamburgban tartózkodott. IV. Sándor 1884-ben elvette Csenei Vuchetich Ilonát. Gádi birtokos. Gyermekei Pál (sz. 1885) nezsényi sjegyző. Richárd (sz. 1887-ben) megyei közigazgatási gyakornok.
