A minoriták
A minoriták
A minoriták, kik Károly Róbert kora óta laktak Temesvárott s a váron kívül, a Nagy-Palánkba épült templomuk és zárdájukban végezték lelkipásztori és tanítói kötelességeiket, a török hódoltság idején úgylátszik elköltöztek Temesvárról. A vár visszavételekor elhagyatva állott monostoruk és templomuk, mely utóbbiból szintén mecsetet csináltak a mohamedánok. Temesvár fölszabadulása után, a „restitutio in integrum” elve alapján, arra kérte Roll Péter minorita tartományfőnök III. Károly királyt, hogy a sóraktárul és katonai őrtanyául használt templomukat és zárdájukat, mely évszázadok óta a minorita szerzet tulajdona volt és csak a törökök vették el tőlük, a minoritáknak ismét visszaadja. A király Savoyai Jenő javaslatára 1717-ben olyképpen döntött, hogy visszahelyezvén a minoritákat temesvári templomuk és zárdájuk birtokába, utasította Roll provincziálist, hogy a Nagy- és Kispalánkban lakó katholikusok lelki ellátására az illír vagy dalmata nyelvben jártas két minorita atyát legyen köteles azonnal Temesvárra küldeni. Erre a tartományfőnök Rösler Miksa és Jankovics Lőrincz atyákat rendelé ki a temesvári állomásra; az elsőt házfőnökül, az utóbbit dalmata hitszónokul. Mikor azonban ezek Temesvárra érkeztek, nagypalánki templomukat és zárdájukat oly állapotban találták, hogy lehetetlen volt oda beköltözniök. Gróf Mercy egyelőre a Kis-Palánk külvárosban jelölte ki számukra a szintén mecsetté alakított ottani kápolnát (hol hajdanában, az Árpádok alatt, valószínűleg a domonkosok Szt.-László-temploma állott), lakásul pedig egy török házat, a hol nehány esztendőn át voltak kénytelenek nyomorogni. Minthogy azonban a vár újjáépítésének tervezete szerint az egész Kis-Palánkot le kellett bontani: az adminisztráczió 1723-ban az addigra már helyreállított nagypalánki régi zárdájukba és templomukba költöztette át a minoritákat. A templomot kitisztítván, Szt.-Katalin vértanú tiszteletére szentelték fel és még azon évben kezdték használni. A főoltárt Königsegg János József, a vár törzsorvosa, a Szt. kereszt oltárát pedig gróf Wallis várparancsnok állította. Ezeket két harangocskával együtt gróf Nádasdy László csanádi püspök szentelte föl. Rövid időn belül még három oltárt állítottak a hivek: Szt.-Ferencz, Pád. Szt.-Antal és Nep. Szt.-János tiszteletére. A templom alatt régi sírbolt is volt, melyben vegyesen szerzetesek és világiak temetkeztek. 1724-ben tették le az új konvent alapkövét. Ez 12 szerzetes befogadására épült s 1726-ban készült el. Galgóczon Marx Ambrust választották ide első gvárdiánnak. 1733-ban megnyitották theologiai iskolájukat s itt helyezték el a minorita növendékeket. Ezek könnyebb ellátására 1734-ben a konvent mellé posztógyárat építettek, mely a theologiai iskolával együtt 1738-ig állott fenn, mikor is a dühöngő pestis miatt mind a kettő megszünt.
