Pikler Gyula
Pikler Gyula
Pikler Gyula dr., egyetemi tanár, modern szocziológus és pszichológus, a „belátásos elmélet” megalapítója, a Társadalomtudományi Társaság elnöke, szül. 1864-ben Temesvárott. Középiskoláit Ungvárott, a jogot a budapesti egyetemen végezte, hol jogbölcseleti és közgazdásági munkáival több jutalmat nyert. 1884–91-ig a képviselőház segédkönyvtárnoka volt. 1886-ban a jog- és állambölcselet tanára lett a budapesti egyetemen, hol jelenleg is működik.
Ricardo értékelméletének bírálatával, az akkor még fiatal tudós akadémiai jutalmat nyert. Pulszky Ágost tanítványaként, majd utódjaként az egyetemi tanszéken, a jogbölcseletről és a jog fejlődéséről tartott előadásokat. Pikler ez egyetemi előadásaival vonul be a modern szocziológiai okfejtés a magyar tudományos gondolkozásba, még pedig az ő sajátos felfogásában. Tevékeny részt vett a Társadalomtudományi Társaság megalakításában és gróf Andrássy Gyula lemondása után ő lett e társaság elnöke és vezetője. Társadalmi reformtevékenységével egyfelől sokakat maga ellen zúdított, kik élesen támadták Pikler „destructiv” irányzatát; másfelől azonban megszerezte a progressiv irányban munkálkodó egyének és táborok rokonszenvét. Míg így Pikler önkénytelenül az ország megújhódásáért küzdők élére került, addig nyugodt óráiban tovább munkálkodott tudományos rendszerének kiépítésén. Érezvén a szociológia lélektani megalapozásának hiányosságát, egész érdeklődésével a psychologia felé fordult. „Das Grundgesetz alles neuropsychischen Lebens” czímű munkájában kifejtette amaz ingerek jelentőségét, melyek eredete a szervezeten belül van. „A lélektan alapelvei” czímű munkájában pszichológiai tételeit rendszerbe foglalta. Számos munkája német, angol és egyéb nyelveken is megjelent és a kiváló magyar tudósnak külföldön is tekintélyes nevet szerzett.
Pikler műveinek jelentősége és kihatása kortársaira tudományos rendszerének egységében és alapeszméjük termékenységében keresendő. Minden munkáján, szellemének minden megnyilatkozásán végigvonul a vezéreszme, hogy az egyén életszükségleteinek, vágyainak ösztönzése szerint gondolkodik, érez és cselekszik. Az életszükségletek kielégítése tekintetében czélszerű cselekvésmód belátására építi fel a társadalmak alakulásáról és a jog fejlődéséről szóló tanát, ú. n. belátásos elméletét. A büntetőjogot is tisztán czélszerűségre fekteti, de nem elhanyagolva, hanem ebben találva meg az igazságosságot is. Lélektani munkáiban is legnagyobb buzgósággal a szervezet életműködéseiből fakadó ingerek psychikai kihatásait, befolyásuknak útjait vizsgálja, hogy kimutassa az eszmélet egységét, szervező erejüket. Ezáltal a szocziológiában közel jut a történelmi materializmushoz, de e tannak bővebb és pszihologikus tartalmat ad, a lélektanban pedig kipótolja azoknak a pszichofiziológusoknak a mulasztásait, kik a lelki élet középponti motívumait és egységét nem méltatták figyelmökre.
Pikler Gyula dr.
