Zrinyi Miklós hadjárata.
Zrinyi Miklós hadjárata.
Hó borította még a mezőket, midőn 1664. év elején gróf Zrinyi Miklós, a ki az 1663. évi hadjárat folyamán hadvezéri tehetségének oly fényes tanujelét adta, támadólag lépett fel a törökök ellen. Zrinyit a bécsi udvar is támogatta és a gróf Hohenlohe Farkas Gyula vezérlete alatt álló rajnai szövetség hadtestét küldték segítségére; de a német hadtestet nem helyezték parancsnoksága alá, bár Hohenlohe vezéri képességekben nem igen bővelkedett. A németeken kívül Batthyány Ádám és Draskovich János is csatlakozott hadaihoz.
A támadó hadjárathoz Zrinyi jól választotta meg a téli időt, mert a török katonáknak a kormányzat télre nyugalmat biztosított; így az erősségekben is kisebb volt az őrség száma a szokottnál, de nem is voltak elkészülve e támadásra.
Zrinyi január 21-én egyesítette hadait, melyek 8000 magyarból, 5000 horvátból, 10.000 birodalmi és 3000 császári zsoldosból, összesen 26.000 emberből állottak. A támadást elsősorban Berzencze ellen intézte, melynek őrsége jan. 22-én feladta a várat (Hadt. Közl. 1892. 692.). Ezután Zrinyi hada jan. 23-án Babócsa alá vonult, mely másnap szintén megadta magát. Itt rendkívül értékes zsákmány 469jutott a győzők birtokába. Innen Zrinyi, hadának egyik részét Szigetvár felé indította, a másikat Barcs ellen küldte, a hol Zrinyi hadainak közeledtére, a törökök az erősséget odahagyták és Szigetvárra menekültek, mire Barcs erődítvényeit felgyujtották és lerombolták.
Herberstein. (Az Orsz. Képtárból.)
Zrinyi Miklós a költő. (Az Orsz. Képtárból.)
Bádeni Lajos. (Az Orsz. Képtárból.)
A törökkoppányi turbános fejkő.
Kaposvár 1686-ban. (Az Orsz. Képtárból.)
A had másik része e közben megkezdte az előnyomulást Szigetvár felé. Mivel a tél nagyon enyhe volt, egész napon át tartott, míg a had Babócsánál a Rinya mocsarain átkelt.
Esterházy Pál, a későbbi nádor szerint, a ki szintén résztvett e hadjáratban és azt a Mars Hungaricus czímű művében megírta, Zrinyi hada az átkelés után Istvándig vonult s ott éjjelezett, hogy Szigetvárt nappal vehesse szemügyre. A szigeti bég azonban, a ki a babócsai és a barcsi török menekültektől a két vár elestéről értesült, nagyszabású intézkedéseket tett a vár védelmére és a kapukat földdel tömette be; mikor pedig Zrinyi hadai a láthatáron feltüntek, erős ágyúzást intézett ellenük, de kevés kárt tett bennük, mert Zrinyi hadai a lőtávolon kívül maradtak.
Zrinyi egy csapatot Turbék ellen küldött, hogy az ottani templomerődöt megostromolja. Az őrség megkísérelte ugyan az ellenállást, de a túlerő elől az éj homályában megszökött, mire az ostromlók az erődítvényt és a síremléket lerombolták. Zrinyi ezalatt néhány lövést váltván Szigetvárral, Pécs felé vonult. Itt a külvárosokat bevette és felgyujtva, Eszék felé indult és a hidat felégetvén, visszavonult Kanizsa felé; de hadai a Pécstől egész Kanizsáig terjedő területet annyira elpusztították, hogy ezen a vidéken a török sereg egyideig képtelen volt táborozni (Millenn. Tört. VII. 184. 187.).
Zrinyi az elért sikerek hatása alatt Kanizsát akarta elfoglalni, de a császári segédhadak oly későn érkeztek, hogy az ostrom meghiusult. Máj. 1-én kezdte a vár bombázását, de az ostrom rendkívül lassan haladt előre. Máj. 30-án hírül hozták, hogy a nagyvezér máj. 14-én 20,000 emberrel átkelt a felépült eszéki hídon s Szigetnél vagy Pécsett várja a török hadak csatlakozását.
E hírre gróf Zrinyi Miklós a babócsai, berzenczei és segesdi várakban elhelyezett őrséget is magához vonta; de mivel a császári hadak abbahagyták Kanizsa ostromát, Zrinyi és Hohenlohe is elvonultak a vár alól (Millenn. Tört. VII. 190., – Hadtört. Közl. 1893. 134.).
A nagyvezér időközben Kanizsa alá ért, majd a Muraközbe vonult s Zrinyi-Újvárt vette ostrom alá, melyet kardcsapás nélkül elfoglalt, noha Montecuccoli, a császári hadak fővezére, is ott táborozott. Csapatai ezután szerte dúlták a vidéket s megszállották Kis-Komáromot, a középkori Somogy vármegye utolsó pontját, mely addig még a koronaterülethez tartozott.
