6. Az éjszakkeleti halmok.
6. Az éjszakkeleti halmok.
Ezeknek a területe a Kapos és a Balaton között fekszik, Fonyód–Szomajom vonalától keletre. Három szélbarázda szeli át: a mernyei, a karád-kötcsei és a kőröshegyi. A Kapos völgyével párhuzamosan négy völgy vágja keresztben a Kapos-, a Koppány-, a Kis-Koppány- és a Jaba-patakok völgyei. A halomgerinczek éjszakról délre fokozatosan lejtenek bele ezekbe a keresztárkokba, azért az árkok déli partja meredek, szakadékos, az éjszaki rendkívül menedékes és vastagon eltakarja a lösz. A lösz különben mindenütt elég vastag, ezért a föld igen termékeny. Elég lényeges és feltünő azért ennek a területnek a különbsége az előbbi, homokos és deflácziós sávtól, a hol a lösz egyáltalában hiányzik, vagy csak nagyon kevés. A löszszel fedett halomvidék mindenütt igen szenilis képeket mutat, csak a hol a löszben szakadék képződött, ott látni festőibb vonásokat. Területünk legnagyobb részén oly enyhék a lejtők, hogy a települést és közlekedést alig akadályozzák, azért alacsony halomvidéknek kell mondanunk. Csak éjszakabbra, a Balaton felé vannak meredekebb lejtők, nagyobb magasságok, a hol azután elválik a település. A falu lenn van a szélbarázdában vagy a keresztárokban, s a dombtetőn a hozzátartozó szőlők és gyümölcsösök foglalnak helyet, esetleg fenn erdők vannak. Típusa ennek a településnek a Koppány déli oldalán levő terület, a mely hirtelen, szakadékosan emelkedik ki a Koppány völgyéből s lankásan simul el a Kapos felé. A vízválasztó egész közel van a Koppány völgyéhez. A Koppányra néző meredekebb lejtő völgyzugaiban falvak vannak, a melyeknek határa a vízválasztóig terjed fel (Kisbér, Bonnya, Acsa, Döröcske stb.), a folyóvölgyben rétjük, a halmok lábánál szántóföldjeik, a meredek lejtőkön gyümölcsöseik s a hegytetőkön erdeik vannak. De szűk az egész, kicsinyes. A déli lejtőn, azon a vonalon, a hol az annyira elsimul, hogy szántás-vetésre alkalmas a terület, nagy községek keletkeztek (Mernye, Igal, Szill, Szakcs). Ezeknek déli oldalán vannak a szántóföldjeik, éjszak felé a kertjeik, ezek fölött, a vízválasztón, erdők. Ugyanez megismétlődik a Kis-Koppány- és a Jaba-patak völgyének déli oldalán is.
A nyugati két nagy halomgerincz és szélbarázda települése elvált. Sehol sem látni olyan jól a hajdani, teljesen elaggott, plioczénkori, tökéletlen síkságot, mint ezen a két halomgerinczen. Ezért vannak olyan helyek, hogy fenn a halmok platószerű tetején is községek keletkeztek. Ilyen pl. Gamás vagy Karád. A tengerszínfölötti magasság nem lényeges. Máshol megint a községek lenn vannak a völgyekben s a halmokat kertek és erdők foglalják el, tehát a település normális.
Meg kell még jegyeznem, hogy a somogyi falvak legnagyobb részének hosszas kiterjedése van, a miből azt következtették, hogy ezek mind utczás falvak. Ezzel azonban óvatosan kell bánnunk. A somogyi falvak legnagyobb része valami vízfolyás, árok mellé épült, annak két partjára, hosszan elnyúlva. Nem az út tette tehát a falut hosszúvá, hanem az árok. Nagyobb részük nem is fekszik átmenő út mellett, hanem azt mondhatnám zsákutczában, a völgyek, árkok fejénél. Igazi utczás falu pl. Balatonkeresztúr, B.-újlak, Kéthely stb., de tévedés volna ezt mondani pl. Nágocsról vagy Mocsoládról. Igazi árkos falvak ezek.
Láttuk az előbbi sávon, hogy annak két szélén sorakoznak a jelentős községek. Természetesen így vezetnek a legfontosabb közlekedő-útak is. Ezekkel szemben a legfontosabb keletnyugati irányú közlekedő vonal a Kapos völgyén vezet át, 17a mely hátrafejlődött már egészen a nagybereki deflácziós sávig s így könnyen átmehetünk az egész vármegyén, annélkül hogy nagyot kellene emelkednünk. Ez a fontos közlekedő út, a mely Dombóvár vidékét Nagykanizsa vidékével kapcsolja, csakugyan a legnagyobb községeket fűzi fel. A homokos sáv és a löszös terület összeszögellésével, ezen a legfontosabb keresztúton keletkezett a legnagyobb közöttük, t. i. Kaposvár. Helyzete tehát természetes és könnyen érthető.
