A mohácsi vész után.
176A mohácsi vész után.
A mohácsi vész után a város fejlődésében nevezetes fordulat állott be. A töröktől megszállott alföldi és dunántúli vidékekről a nemesség és iparosság a kevésbbé zaklatott helyekre költözködött. E nyugodtabb helyek közé tartozott Nagyszombat is. A magyar lakosság mind nagyobb számban telepszik meg és csakhamar túlnyomó elemmé fejlődik. A városi tanács jegyzőkönyvei, latin nyelven, nagy gonddal készülnek s nemsokára csaknem kizárólag magyar nevek szerepelnek a tanácsban, a birtokügyi tárgyalásokban. 1573-tól a város évkönyveiben magyar részletek is fordulnak elő s 1574-ben magyarul szerkeszti meg statutumait. Az iparos-osztály is jelentékeny tényezője volt a magyarosodásnak. A lakatosok, kovácsok, ötvösök, szíjgyártók és kereskedők czéhe a XVI. századtól kezdve magyarul vezeti czéhkönyveit. A kereskedő-czéh 1547-ben magyarul szerkeszti meg szabályzatát s legnagyobbrészt magyar nevek szerepelnek itt is. Fönmaradt a XVII. századból a szűcsök, szabók czéhkönyve s ez is magyar. A város czéhei országszerte jó névnek örvendtek. Sok fiók-czéhet alapítottak s a szeredi, semptei, veszprémi, fehérvári czéheknek magyar szabályzatot adtak.
Igen nagy befolyással volt a város fejlődésére s fölvirágoztatására az esztergomi érsekség és káptalan, mely a török elől már 1532-ben menekült; néhány tagja ide jött s végre 1543-ban a város állandó szállást engedélyezett az egész káptalannak, élén az esztergomi érsekkel. Részben megmaradt birtokaikból, részben pedig a várostól, illetőleg iparos- és kereskedő-czéhektől fölállított ú. n. altariákból (vallásos pénz- és házalapítványok) éltek s ezeket a város ezentúl csaknem kizárólag nekik adományozta. A plébánia-templom körül telepedtek le s építettek új házakat a Magas- (később róluk: Káptalan-, mag Béla kir.), Sarkantyús- (ma azon a részen Seminarium-) és Jeruzsálem-utczában. Megalapították a káptalani iskolában a gimnáziumot.
