A szólás- és sajtószabadság.
A szólás- és sajtószabadság.
A szólás- és sajtószabadság érdekében kemény harczokat vívott a vármegye. Már 1823 janur 23-án utasítást ad a követeknek, hogy a sajtószabadság érdekében állást foglaljanak. 1836. évimájus 4-én ismét utasítja őket, hassanak oda, hogy a megyei és országgyűlésen tartott beszédekért senkit se lehessen felelősségre vonni, a mely jog úgy is megilleti a nemest a Hármaskönyv II. részén 69. czíme és az 1635. évi LXXXIX., az 1625. évi LXII., és 1723. évi LVII. törvényczikk értelmében. Különösen nagy hatással volt a vármegye közönségére a követeknek az a jelentése, mely szerint Wesselényi Miklós báró a szatmári gyűlésen tartott beszédéért hűtlenségi perbe idéztetett, Balogh János, Bars vármegye követe hasonlókép perbe fogadtott. Még nagyobb elkeseredést szült Pest vármegyének az az értesítése, hogy a felségsértéssel vádolt országgyűlési ifjakat fegyveres kézzel elfogták, katonai őrizet alatt tartják, ügyük tárgyalása titkos űlésben foganatosíttatott, védő ügyvédjeiknek pedig esküt kellett tenni arra, hogy a titkos űlésben hallottakat senkivel közölni nem fogják s ez által a vádlottakat a szabad védelemtől megfosztották. Pozsony vármegyének e tárgyban elfoglalt álláspontja következtében julius 2-án király leirat érkezik a vármegyéhez, a mely a rendeket meginti, hogy a felírásokban ezentúl tiszteletteljesebb hangot használjanak, mert „Az ügyek nem a levelezések száma, hanem belső értékük és az igazság szerint fognak elintéztetni.” A rendek mindazonáltal kijelentették, hogy határozatukhoz ragaszkodnak és magukat királyi leiratokkal nem engedik kormányoztatni. Augusztus 21-én a kenczelláriától érkezett hasonló tartalmú leirat, a melyet azonban a rendek egyszerűen félretettek. Ez alkalomból, egszersmind Bars vármegyének ama panasza következtében, hogy az országgyűlésen mondottakért egyeseket hűtlenségi perbe fogtak, a követeket a legszigorúbb eljárásra utasította a vármegye. Pest vármegye gyűlésén Ráday Gedeon gr., országgyűlési követ ugyanebben a tárgyban erélyes hangon beszédet mondott, a mit Bécsben olyannyira 645rossz néven vettek, hogy a megyéhez egy királyi leirat ment, a mely szerint Rádaynak az rszággyűlésen megjelenni nem szabad és ha ezt mégis megtenni merészelné, szándékában meg fog akadályoztatni. Erre a felháborodás tetőpontra hágott. Pest vármegye panaszos átiratával a többi törvényhatóságokhoz fordult és mivel a leveleket a postán rendszerint elsikkasztották, azokat kéz alatt küldötte meg a megyéknek. Pozsony vármegye székháza ekkor rossz karban lévén, a gyűléseket többnyire a vidéken tartották. 1839. évi június 12-re Somorjába volt a közgyűlés kitűzve. A gyűlésen Pálffy Ferdinánd Leopold gr., főispán helytartó elnökölt, ott volt a két alispán is, Bittó Béni* és Németh János.* A főjegyző felolvasta Pest vármegyének Ráday gr. ügyében érkezett panaszos levelét. Elkeseredett vita keletkezett. A főispán és vele a konzervativ párt emberei feliratot akartak a koronához intézni, ennek ellenében az ellenzék vezérszónoka, a tüzesvérű Somogyi Antal* olyan határozatot javasolt, mely a vármegye követeinek megtiltja a tanácskozásokban való részvételt mindaddig, míg az országos sérelem orvoslást nem nyer. A szavazással megállapított többség a határozat mellett foglalt állást, a főispán mégis a felirati pártnak a többségét jelentette ki. Az első alispán újra összeszámlálta a szavazatokat és megállapította, hogy a felirat mellett a főispán szavazatának beszámításával csak 30-an, ellenben a határozat mellett 34-en foglaltak állást. Ekkor Benefai Bacsák Miklós*, tiszt. főügyész kelt föl, a ki különben nem tartozott a túlságosan liberális elemek közé és állásából 646folyó kötelességére hivatkozva, felszólította a főispánt, hogy a határozatot a többség akaratának megfelelően hirdesse ki újra. A főispán azonban kívánságának teljesítését megtagadta s föltéve süvegét, a gyűlést berekesztettnek mondta, azután maga mellé véve a két alispánt, elhagyta a termet. A megye rendei együtt maradtak és Somogyi Antal több törvényre és megyei határozatra hivatkozva bizonyította, hogy a főispánnak nincs joga a gyűlést érdemleges határozat meghozatala előtt feloszlatni. Erre a rendek Dóka László* főbírót helyettes alispánnak kikiáltván, elnöklete alatt folytatták a gyűlést. Először is Apponyi György* és Chernel Ferencz táblabírákat, Jankó Mihály főjegyzőt, Bacsák Miklós főügyészt, Földes Joakim* főbírót és Bittera János esküdtet Szápáry Sándor gr. elnöklete alatt kiküldték oly czélból, hogy a főispánt visszahívják a gyűlésbe. Midőn pedig a küldöttség eredménytelen eljárásáról tett jelentést, a szavazatok újból való összeállítása után kimondották a rendek, hogy a követek mindaddig, a míg a sérelem orvosolva nincs, az országos tanácskozásokban részt nem vehetnek. Azután a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, berekesztették a gyűlést, a melyen a tisztikaron kívül 2 főrend és 19 táblabíró is részt vett. A főispán panaszt emelt a vármegyéje ellen s már július 1-én királyi leirat érkezett a vármegyéhez, a melyben határozatáért megdorgálják, és a rendeket utasítják, hogy a tanácskozást zavaró egyéneket puhatolják ki és tegyék meg ellenük a törvényes lépéseket. A vármegye a királyhoz intézett feliratban sajnálatát fejezi ki azon, hogy a felség a vármegyét a főispán egyoldalú feladása következtében megdorgálta, de kijelenti, hogy a vármegye közönsége részéről szabálytalanság nem történt. A főispán követett el törvénytelenséget, midőn a gyűlést ok nélkül berekesztette. Kifejti annak káros következményeit, ha a főispánnak joga volna a neki nem tetsző többség láttára a gyűlés feloszlatni és kéri a főispánt arra utasítani, hogy jövőre ilyen törvénytelenségeket ne kövessen el. Erre nov. 2-án egy semmitmondó kanczelláriai leirat érkezett, a vármegye óvást emelt az ellen, hogy a főispán törvényes eljárásra utasítást nem kapott, a mire az ügy elintézést nyert, annyival is inkább, mert Ráday Gedeon gróf a további kellemetlenségek elkerülése végett lemondott követi állásáról.
A sárosfai Bittó család, mely őseit a telepítés koráig fel tudja vinni és mindig e vármegyében élt, mindenkor nagy befolyást gyakorotl Pozsony vármegye működésére. 1828-ban Bittó Béni alispán volt, s azután követ. Fiai közül István volt miniszterelnök, nem szerepelt a vármegyében. Ellenben Béninek legidősebb fia Kálmán, a 40-es években a megye al- és főjegyzője. 1861-ben és 1867–72-ig alispánja, nagy tekintélynek örvendett a vármegyében. 1873-ban képviselővé választották. Mint nyugalmazott honvédelmi miniszteri tanácsos halt meg 1897-ben. Kálmánnak fiai: István és Dénes tekintélyes megyei birtokosok. Kálmánnak fivére Béni, a megyei jegyzői karnak volt 1862-ben kiváló tagja. 1867-ben főbíró lett, később országgyűlési képviselő. Ma is vezérszerepet játszik a vármegyeházán és mindama körökben, a hol megfordul.
A nyéki Németh család állandóan résztvett Pozsony vármegye közéletében. Vendel táblabíró volt; János 1832-ben alispán, 33-ban követ, 37-ben ismét alispán; Sándor 48-ban főbíró, 1861 és 67 után haláláig tekintélyes vármegyebizottsági tag volt. Dezső jelenleg főszolgabíró, Aladár pedig az alispáni iroda vezetője.
Derghi Somogyi Antal (született Vizkeleten 1811-ben), régi megyei családnak nagytehetségű sarja, kora ifjúságától kezdve a vármegye ellenzékének vezére volt. A főispán 1833. február 11-én „jeles ildomossága és a törvénygyakorlás ideje alatt tanúsított dícséretes iparkodása és alkalmaztatása tekintetéből”, tiszteletbeli jegyzőnek nevezte ki; de később szabadelvű irányzata a főispánt boszantotta és ezért lemondásra késznyerítette. 1844-ben követnek volt kijelölve, de az erős főispáni nyomás elbuktatta. Tevékenységét azután Szatmár vármegyében fejtette ki. 1848–49-ben a képviselőház tagja és Kossuth rendületlen híve volt. Emigrált és Maltában nyelvtanítással kereste kenyerét. 1867-ben hazajött, de a politikai életben már nem vett részt, hanem, bár kissé rendszertelenül, tudományos búvárkodással foglalkozott. Neve 1902-ben ismét forgalomba került a hirhedt Karacsay-kodex tartalmának megvitatása alkalmából. Sokan azt állították, hogy a kodexet ő gyártotta, de a kik az öreg urat ismerték, meg vannak győződve arról, hogy ő nem volt csaló, hanem tán ő is egyike a megcsalatottaknak.
A benefai Bacsák-család már a XVII. században alispánokat adott a vármegyének. Bacsák Miklós a 30-as évektől kezdve 48-ig tiszti főügyész volt s mint ilyen, pártatlan igazságszeretetével s ügybuzgalmával tünt ki. Fia Pál (született Szászon 1836-ban) 1861-ben aljegyző, 67-ben főjegyző, 73-ban alispán lett. Utóbbi két hatástkörében rendkívüli szervezőképességének adta jelét. 1880-ban megvált az alispáni széktől és a Pálffy hg.-féle hitbizomány jószágkormányzója lett és mint ilyen a nagyon rossz anyagi körülmények közt levő uradalmat teljesen rendbe hozta. Fivére István szászi birtokán gazdálkodik. A család egyik tagja, Bacsák Kálmán a 80-as években mint árvaszéki elnök halt meg.
A Dóka- család a XVIII. században már szerepelt. Egyik tagja, Mihály, 1800 körül főbíró volt, úgyszintén ennek fia, a föntemlített László, 1848 előtt főbíró és táblabíró volt, jelenleg D. Sándor vármegyei közigazgatási gyakornok, a M. Közművelődési Egyesület aljegyzője.
Apponyi György gr. életrajzi adatait más helyen közöljük.
A gútori Földes-család Pozsonymegye történetében szép szerepet játszik. Földes Joakim a mult század 30-as és 40-es éveiben a vármegye főadószedője és helyettes alispánja volt, 67-ben tevékeny megyebizottsági tag. Ennek most is életben lévő fia, Gyula, a pozsonyi gazdasági egyesület és ügyvédi kamara alelnöke, a pozsony-vármegyei Dunaármentesítő társaság igazgatója, a honvédegylet elnöke.
Somogyi Antal.
Gróf Apponyi György.
A szólás- és sajtószabadság védelmezése érdekében az 1847-ig tartott országgyűlések mindegyikére utasítást kaptak a követek.
A lengyel forradalom kitörése és a nemzeti mozgalom elnyomatása után a vármegye saját kezdeményezésére, vagy más törvényhatóságok megkeresésére, 1831 júl. 4-én és nov. 21-én a lengyelek érdekében felírt a királyhoz és 1832 jan. 23-án kimondotta, hogy a követek is ilyen értelemben való eljárásra utasíttatnak.
Érdekes a vármegyének 1832 november 15-én hozott határozata, melyben utasításul adja a követeknek, szorgalmazzák a főrendiháznak oly módon való átalakítását, hogy addig, a mig a tényleg jogosultsággal bíró főrendek élnek, ezek jogaikat el ne veszítsék ugyan, de jövőre a főrendiháznak tagjai csak olyanok lehessenek, a kiknek legalább 50 egész jobbágytelkük, vagy ennek megfelelő birtokuk van és e mellett évenként legalább 6 hónapig az országban laknak, továbbá a főrendek száma lassanként 120-ra apasztassék, az országgyűlés költségeit pedig a nemesség viselje. Az 1838 máj. 13-án kiadott követi utasításokban pedig ki van mondva az az óhaj, hogy a követ addig, a míg küldői föl nem mentik őt, hivatalt ne vállalhasson. 1844 febr. 26-án kimondotta a vármegye, hogy a követek igazolása jövőben is föltétlenül a küldők hatáskörébe tartozzék. Ugyanakkor azt is kimondották, hogy a külföldön lakó magyarok aránylagos adóval rovassanak meg, mert ezek „az ország pénzét külföldre czipelik, a mely dolog hazánkra nézve annál fölötte 647károsabb legyen, mivel azoknak más útoni visszaszivárgása nem remélhető, s ennélfogva az ebből eredő nagy veszteség az adó által némileg pótoltassék”. 1844 szept. 30-án a vármegye a követeknek utasításul adta, hogy az ősiség eltörlésére törekedjenek.
Földes Gyula.
