III. Az utólsó nemesi felkelés.
382III. Az utólsó nemesi felkelés.
I. Ferencz uralkodásának legnagyobb részét a Napoleoni háborúk töltötték ki. Ez a háború természetesen óriási pénz- és véráldozatába került az országnak és jogos reformkívánságai, a melyek közgazdasági helyzetét és így teherviselő képességét is emelték volna, Bécsben mégis siket fülekre találtak. Az 1807-iki országgyűlést is jóformán eredmény nélkül zárták be, annak ellenére hogy az udvar egy újabb franczia háború eshetőségével már tisztában volt. Sőt azért küldte haza a nagyon ellenzékieknek talált rendeket, hogy egy újabb országgyűlésre, hajlíthatóbb követeket hozzon egybe. Kedves Zichy, mondá egy ízben I. Ferencz híres pénzügyminiszterének, most szőrmentében kell bánni a népekkel; mostanság a népek is nyomnak a mérlegben.
A magyarok megnyerése czéljából az országgyűlés tartama alatt mindenféle ünnepélyeket terveztek s éppen azért Ferencz harmadik nejének; Mária Ludovikának koronázását is ekkor akarták megtartani. Azonban nem egyedül az ünnepélyek hatására alapította az udvar a maga számításait. A főispánok titkos utasítást kaptak, eszközöljék ki, hogy a követek kevés utasításokkal láttassanak el és az ellenzék legnevesebb tagjait ne válaszszák meg követekül.
Az 1808-iki országgyűlés ily előzmények után ült össze. Az udvar nem csalódott. „Minden népnek, egész Európának szemei reátok magyarokra vannak függesztve” hangzott a királyi trónbeszéd egyik passzusa. És a követek híztak a büszkeségtől és megszavazták a rendkívüli segélyeket. Nemesi felkelést határoztak és az állandó magyar hadsereg kiegészítésére 20000 újonczot ajánlottak meg.
I. Ferencz király és császár 1809 február 19-én és ismét április 1-én kiáltványt bocsátott ki, a melyben értesíti az országot, hogy a békét többé nem tudja fenntartani s felszólítja a nemzetet, hogy a nemesi had lehető hamar felüljön, és a vármegyék és városok katonával, és eleséggel segélyezzék a birodalmat.
