Káptalan birtokai.
Káptalan birtokai.
Legvilágosabb képet nyerünk a káptalan birtokviszonyairól, Róbert Károlynak egy 1326-ban kelt megerősítő okleveléből. E szerint az esztergomi 542káptalan, Ethey Lőrincz királyi megbizott jelenlétében, István berencsi plébános és a nyitrai főesperes helyettese által, vizsgálatot tartott Nyitrán s a következő eredményre jutott: A nyitrai káptalannak a nyitrai várban 12 káptalan háztelke van. Az alsó-városban a káptalan-útcza az övék, egész bizonyos Paskál házáig, ki egykor várjobbágy volt, valamint a folyón egy három kőre járó malom is. Azonkívül Kis-Sarlón (Sarluska) két földrészt; a Geregeri és Sede nevü birtokokat; Czabajon két földrészt; Nagy-Sarlóban és Rippényben egy-egy birtokot, a Radosna folyó partján Choti nevü földet; Perk, Egerszeg és Kis-Bossány nevü birtokokat; Appony és Kovarcz között Szalacsot, Podluzsányt, Garabot és Dobnicsát; Tormost, a felette lévő Szent-Márton templommal; Malantát; Pogrányban öt sessiót; Nagy-Emőke és Elő között fekvő Emőke birtokot; a Vág partján fekvő Nyárast és a nyárhidi meg az udvardi vám egy harmadát vallá a káptalan magáénak. Ezenkívül előadták a káptalanbéliek, hogy hallomás után tudják, miszerint a sümegi és a baranyai birtokok is őket illetik. Természetes ez utóbbi birtoklás csak képzelt volt s onnan a káptalan soha semmit sem kapott.
1328-ban e káptalan ismét egy új birtokot vall magáénak, midőn az esztergomi káptalan előtt, Miklós őrkanonok és Pál gradnai főesperes által tiltakozik az ellen, hogy Meskó nyitrai püspök Kis-Kereskényt elidegeníthesse, mivel az a nyitrai egyház közös birtoka. 1336-ban Mogh comes özvegye, Divéki Margit, Appony táján egy földrészt, Beadon egy malmot és Elefánton egy szőlőt adott a káptalannak. 1374-ben pedig I. Lajos király megerősíti Smaragd mester adományát, mely szerint a nyitrai egyház kapta volt Püspökin, Naszticzon, Storavon és Kis-Pogrányban birt birtokait. Zsigmond királytól a káptalan 1430-ban Kis-Tapolcsányban, Malonyán, Eöseden, Malus és Bayka helységekben kapott részbirtokokat, melyeket azután 1477-ben a kis-tapolcsányi nemeseknek adott el. 1476-ban pedig Országh Mihály nádortól Nagyfalut, Ujfalut, Árkost és Lükit, 1515-ben II. Ulászlótól egy budai házat kapott.
Nagyobb jövedelmi forrása volt a káptalannak az úgynevezett hasznot hajtó jogokból: a tizedből és a vámokból. A már említett vámokon kívül, mint már tudjuk, az esztergomi érsektől számos nyitravármegyei falu tizedét, Hunyady Jánostól pedig Molnosfalván a királyi haszonélvezeti jogot kapta.
A káptalan szervezetéről ezen időből kevés adatunk van. Tudjuk, hogy a káptalani méltóságok más hasonló intézményekkel egyforma szervezéssel bírtak, kivéve, hogy a káptalan, egész újabb időkig, préposttal nem birt. A gróf Forgách-féle levéltárban van ugyan egy oklevél, mely 1298-ból származik s melyet állítólag János prépost és a nyitrai káptalan együttesen adtak volna ki, azonban ez, – ha ugyan hiteles, mit a közös kiadás kétessé tesz, – legfölebb annyit bizonyít, hogy a káptalan kebelében nem hiányzott a törekvés II. Gejza kivánságának eleget tenni s a prépostság felállítását megkisérlették. Az egyházmegyében létezett három főesperességet természetesen a káptalanbéliek viselték, valamint ők voltak jórészt a székesegyházi altariák mesterei s a káptalani iskola vezetői.
A nyitrai székesegyházban létezett oltárjavadalmakat, számszerint 23-at, Vágner felsorolja.
Ezek közül legrégibb okleveles nyoma maradt a Boldogságos szűz Máriáról elnevezett oltárnak, melynek első ismert igazgatója Domokos áldozópap volt. A többi, csaknem mind, XV. századbeli alkotásnak látszik. Ilyenek a János evangelista, Péter és Pál apostolok, Szent Ozsvát, Szent Ilona, Szent Antal, Szent Tamás tiszteletére emelt oltárok.
