A püspökség kiváltságai. Püspökség birtokai.
A püspökség kiváltságai. Püspökség birtokai.
Ismételve hallottuk emlegetni a nyitrai püspökség szegény voltát. Nem csoda. Ha a megye középkori birtokviszonyait figyelemmel nézzük, belátjuk, hogy királyaink csak a legnagyobb utánjárással juttathattak valamit a püspöknek. 1158-ban Gejza király, ki szent Benedek kiváló tisztelője 540volt, Nyitrán tartózkodott. Felhasználta tehát az alkalmat, hogy a püspökség helyzetén javítson. Rendezte a püspöki és a káptalani népek fölött való bíráskodást s azt kizárólag az illető főpapnak ítélte oda, kétségtelenül azért is, mert ez időtájban a bíráskodás még elég jövedelmező foglalkozás vala. Mutatja ezt az a körülmény is, hogy azokra, kik magukat a püspök vagy káptalan jogos bíráskodása alól kivonják, 40 márka birságot rótt. Segíteni óhajtott azon a visszás helyzeten is, hogy a püspök a saját jószágain egyházi tekintetben idegen személy volt s népei Esztergom joghatósága alatt állottak. Kimondotta tehát, hogy ott, hol a püspöknek birtokai vannak, az egyházi joghatóság is őt illeti. Azonkívül a püspöknek adta a dunai vámot, Kültelek községgel egyetemben, a Zsitva torkolata táján, olyképen, hogy joga volt minden, a Dunán járó s ezen ponton átmenő hajótól vámot szedni. Az így befolyó jövedelmet azonban a székesegyház javítására volt kénytelen fordítani. A püspökségnek adta továbbá Madart, hol a királyi kaszáló-népek laktak, a sellyei halászat és a vásárvám egyharmadát. Mivel pedig a káptalannak nem volt prépostja, ennek leendő beállítására és ellátására a korosi földek azon részét, a mely nem volt a korosi nemeseké, hanem ahol a királyi ácsok laktak s hol a király egy templomot épített volt. (F. II. 152.) III. Béla, atyjának művét tovább folytatta. 1183-ban a nyitrai vásárvámból, II. Gejza parancsára a nyitrai ispotálynak járó 200 pesetából egyharmadot a püspöknek adott oda. Azonkivül neki adta a Nyitra folyón levő Zobor felé néző hid, valamint a nyárhidi hid vámjának egyharmadát, oly módon, hogy bármily vám szedessék ezeken, a főispán vagy neje, vagy az udvarbíró, vagy más által, ebből a harmadrész, levonás nélkül, a püspök emberének adassék át.
Megengedte továbbá, hogy a püspök három sószállító hajót bírjon ugyanoly szabadalommal, mint a bizerei monostor s azokat Aradon vagy Szegeden tarthassa. Ezenkívül is, ha tehetségében áll, tarthat annyi hajót, hogy egyszeri menettel hozhasson annyit, a mennyit háromszoros fordulással hozni lehet. (W. XI. 47.) Abban a kimutatásban pedig, mely egy párisi kodexben maradt fenn és III. Béla idejéből, 1184-ről, a királyi jövedelmeken kívül, a főbb méltóságok jövedelmeiről is képet nyújt, mondatik, hogy a nyitrai püspök, a királyi pénztárból évenként száz márkát kap. (Párisi Cod. 6238. sz.) Tamás nyitrai főispánnak 1207–1219. közt kelt itélet leveléből pedig kitünik, hogy a nyitrai püspöknek Trencsén vára közelében is voltak birtokai, melyek közül Szkalát, Hricsót és Brusicsot említi meg. (O. L. D. O. 55.)
II. Endre és fia IV. Béla, szintén megemlékeztek a nyitrai egyházról. Az első, 1232-ben, Nádas nevü birtokot adott Jakab püspöknek, a másik, 1235 táján, a bányai adók tizedét, a sallai vám felét adományozta oda. Midőn pedig V. István 1271-ben, Vincze püspök kérésére, a püspökség elégett okiratai helyett újat állított ki s abban az eddig ismertetett birtokokat és hasznot hajtó jogokat mind felsorolta volna, kijelentette, hogy a Nyitra városi vámot az egyház ezentúl teljesen birtokolja, de köteles legyen abból a székesegyház örök lámpáit ellátni. (F. VII. II. 150.)
A királynék közül Erzsébet, IV. Béla neje, emlékezett meg a nyitrai püspökségről. 1270 táján ugyanis Nagy-Kereskény nevü birtokát, a Nyitra folyó mentén, adományozta oda a püspökségnek. A birtok egy másik részét azután Erdős nejétől, Venustól és Kereskenyi Tamás özvegyétől, Anglenttől kapta az egyház. (Mon. Eccl. Strig. II. 335.) Végűl Kún László Nyitra városát, Róbert Károly pedig a nyitrai főispánságot adta a nyitrai püspököknek, az akkor élő és kiváló szerepet játszó főpapok érdemeinek jutalmául. Utolsó birtokadományozásnak nyomát, a Mátyás-féle zobori incorporatión kívül, e korszakban, 1355-ben és 1395-ben találjuk. Mocsk Kotesoi Itajsa fia, örökös nélkül lévén, a székesegyháznak adta Kotesov nevü trencsénvármegyei birtokát, azon kikötéssel, hogy a püspök őt, halála napjáig, eltartani köteles. (O. L. D. O. 4633.) 1395-ben pedig Ilosvai Lőkös nádor itéletlevele alapján, a zobori konvent Miklós nevü papja, bevezette Mihály nyitrai püspököt Nyáras nevü komáromvármegyei község birtokába, (F. X. 2. 330.)
A Kotesovra vonatkozó adománylevél nevezetes azért is, mert megtudjuk belőle, hogy a nyitrai várban ekkor két templom állott. Az egyik, a régi 541Szent-Emmerán bazilika, a másik a Szent-András és Benedek tiszteletére emelt egyház volt.
Csere útján a püspökség birtokviszonyaiban 1236-ban és 1335-ben állott be változás. 1236-ban Ádám, nyitrai püspök, az esztergomi érsek engedélyével, Rajcsi Olivér fiának, Kázmér comesnek átengedett egy lovaglóiskolára alkalmas területet Rajcson s a helyett a Vág partján fekvő Apkát kapta. (Mon. Eccl. Str. I. 318.) 1335-ben pedig az esztergomi érsekkel cseréli el az ürményi földeket Vid püspök. (O. L. D. O. 5618.)
Hogy mennyit kellett a püspökségnek a megye területén lefolyt harczok, az egyes főurak hatalmaskodása miatt szenvednie, azt alább látni fogjuk. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy mikor 1318-ban az ország főpapjai Kalocsán zsinatra egybegyülének, a szintén jelenlévő János nyitrai püspökkel egyetemben, esküvel kötöttek szövetséget, hogy betörők, rablók, bitorlók ellen egyesülten kardra kelnek és hogy azt, ki az egyház népeitől valamit kicsikar, vagy a püspökök egymáshoz menesztett küldötteit bántalmazza, az egyházból kiátkozzák. (Prim. lt. Verancsics-Codex.)
