Fáy.
Fáy.
Fáy (Fáji). Őse Rugach, kinek fiai Don és Barnabás, 1241-ben a muhi csatából menekülő IV. Béla király kíséretéhez csatlakozván, saját lovukat adták oda a menekülő királynak. A tatárpusztítás után IV. Béla király az abaúj-vármegyei Fáj földét adta nekik, a honnan a család nevét vette. Don fia Orbán (1292.), kinek fiai Kozma (1320.) és György (1331.) terjesztették tovább a családot. György ágának a XV. században magvaszakadt. Kozma ága jelenleg is virágzik. Ez ág sarjai: István portai követ (1584.), fia István (1654.) alispán. Fia László (1667.), ennek testvére László Thököly híve. Ennek fiai; István († 1710.) Murányvár kapitánya és András. István utódai a XVIII. század első felében Nógrádba, Szécsénykovácsiba költöztek, szépunokái István és Zsigmond az 1754–55. évi nemesi összeírásban foglalnak helyet. István (neje Tussay Anna) maradékai a XIX. század végéig laktak Nógrádban. A legutólsó ez ágból 596Ákos (szül. 1835.) honvédezredes, cs. és kir. kamarás, a ki azelőtt Dolányban és Varbón volt birtokos, († 1909). A másik ág Torna vármegyéből költözött Nógrádba. Ferencz tornai főszolgabíró fia Sándor († 1885.) telepedett le Petőn. Fiai Ernő azelőtt petői hirtokos, jelenleg Váczon lakik és Ferencz († 1908.) A harmadik nógrádi ág alapítója Albert (szül. 1824 jan. 8-án) szügyi birtokos, a ki Giczéről (Gömör várm.) költözött Nógrádba. († 1911.) Fiai Árpád (szül. 1844.), Giczén birtokos és Sándor (szül. 1848.) Balassagyarmaton lakik. Árpád fia: Albert (szül. 1871.) Nógrád vármegye főjegyzője.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó fehér ló, melynek kantárszárát az előtte álló, balrafordult vörösruhás és kalpagos, sárgacsizmás férfiú balkezével tartja és jobbját csípőjére támasztja. Sisakdísz: kinövő fehér ló. Takarók: kékarany vörösezüst.
Fáy
