Buttler.
Buttler.
Buttler. (Elbersbergi és Ischlitzi báró.) Hessenből származik és eredeti neve Buttlar volt. Ennek a családnak, mely a régi hesseni lovagi szövetség tágja volt, ősi birtokai Elbersberg, Rieda, Kirchberg, Ziegenberg és Stiedenroda voltak. Ősi vára Butler az Ulster folyó partján emelkedett. Ősei közűl Gebhardt 1100-ban, Hartwig 1170-ben említve vannak. Simson 1235-ben és András 1369-ben mint híres lovagok szerepelnek. 1350 táján a család a neuenbürgi, wilprechtrodi, grumbachi és a treuschi ágakra oszlott. A neuenbürgi ág 1500-ban, a grumbachi ág valamivel később kihalt. A másik két ág Hessen-hasselbeu és Bajorországban virágzott. A XVI. század végén a család egyik ága Sziléziába, majd onnan Lieflandba, Kurlandba s innen Lengyelországba szakadt. Ennek az ágnak sarja János báró, Magyarországba jött s 1689-ben ezredesi ranggal Eger várának parancsnoka lett. Jánost az 1087. évi országgyűlés honfiúsította. Az errő1 szóló oklevél 1696-ban kelt és Heves vármegyében hirdették ki. János 1692-ben megszerezte Alsó-, és Felső-Erdőteleket, Átányt 1693-ban pedig Pázmány-pusztát. Mivel gyermekei nem voltak, unokaöcscsét, János Lajost, 1701-ben örökbe fogadta. Ő lett azután a magyarországi ág törzse, a ki 1710-ben grófi rangot nyert s a kit az 1715. évi 134. törvényczikkel a honfiúsított nemesek közé iktattak. Fia Gábor megszerezte Bárdányt, ennek fiai Antal 1783-ban, Gábor 1784-ben a Bárdányi előnevet nyerték. Gábor fia János (szül. 1773. † 1845.) ez ág utólsó fisarja, a ki a Ludoviceumra tett, 126.000 forintnyi adománynyal örökítette meg nevét. János a grófi ág utólsó sarja, hogy a család neve fennmaradjon, gróf B. Sándor nevű rokonát a bajorországi Haimhausenből magához hívatta s 1845-ben kelt végrendeletével áltálános örökösévé tette. A bárói ágból, mely Nógrádban telepedett le, Sándor volt huszárkapitány, jelenleg palánkai méntelep parancsnok. Ervin nándorkelecsényi birtokos, a Nógrád Vármegyei Gazdasági Egyesület volt elnöke, a megyei lótenyészbizottság elnöke, esperességi másodfelügyelő. Fiai: Elemér és Ervin.
Czímer: (bárói) veresben arany-abroncsos ezüst-puttony. Sisakdísz: fehér talpazatú veres oszlopon lógó aranyveretű ezüst kürt, fölötte három fehér-veres-fehér strucztoll. Takarók mindkétfelől: veresezüst.
