Lakodalmi versek és mondókák.

Full text search

Lakodalmi versek és mondókák.
A lakodalmi versek többé-kevésbbé azokból az általánosan ismert versekből kerülnek ki, a melyeket az élelmes könyvárusok már nyomtatásban is a nép kezére adtak. Ezektől teljesen független és eredeti verseket is találunk még, mint például az alsó ipolymenti községek népénél használatos vers, melyet a borfeladásnál mond el a vőfély. Ez a hontmegyei eredeti rigmus így szól:
Nem siralmas harcz ez, félre most a bajval! – Vigadozzunk még ránk nem köszönt a hajnal. – Ürítsük a kancsót jó nyelő torokkal, – Öntözzük az ételt hontyi jó borokkal. – Asszonyok, menyecskék, csak hozzá kell nyúlni, – Tud ám az asszony is, ha akar, jót húzni. – Ámde baj ne legyék, köztünk legyen mondva, – Flre ne simuljék senkinek a kontya. – Borból a fehér nép módjával fogyaszszon, – Mert nincs rútabb semmi, mint a részeg asszony. – Egyszer láttam egyet! Juj! de megútáltam, – Ha rágondolok is borsódzik a hátam. – Kedves egészségükre kivánom!
Egy eredeti mondókáról is meg kell itt még emlékeznünk. Arról, a melyet a honti református magyarság, a lakodalmakról elmaradhatatlan öröm-morvány-kalács föladásakor, a lakoma legvégén a násznagy ajkaira szokott adni. Az öröm-morvány-kalács a morzsákból (ős magyar nyelvben = morvány) készült és utolsó fogásnak föladott kalács, mely azonban csak képletesen jelenti azt, hogy a kalács morzsákból készült. Ennek a kalácsnak a föladásakor a következő mondóka járja:
Tisztes gyűlekezet! Mikoron Jézus a Tibériás-tengeren is túl ment volna, igen sok nép követte, mer hogy im az ő nagy csudatételét, melyeket betegekkel és nyomorultakkal cselekszik, szívesen látták volna. Jézus látván az népek sokaságát, könyörületességre indula rajtok, mer’ a népek olyanok valának, mint az pásztor nélkül való juhok. Ekkor egy hosszú prédikácziót mondott Jézus az népeknek, mely három álló napig tartott. Ekkor mondák a tanítványok Jézusnak, hogy bocsájtaná el az népeket az körül való majorokba és falukba, hogy maguknak kenyeret szereznének. De Jézus mondá: »Adjatok ti enni ezeknek.« Mire Fülöp így szólott volna az Üdvözítőhöz: »Két szűr pénzértékű kenyér sem volna ezeknek elegendő, ha mindenik csak egy csipetnyit is venne abból.« Majd azt kérdé Jézus a tanítványoktól, hogy hány kenyerök vagyon? 133Erre András felelé, hogy: »Itt vagyon egy gyermek, kinél öt árpakenyér és két halacska volna, ez azonban ennyi népnek bizony igen kevés lenne.« Akkor mondá az Úr Jézus a tanítványoknak, hogy ültetnék le a népeket csoportonként, százanként és ötvenenként az ő asztalához a földre és ő majd megvendégeli a népeket. Leülvén a népek, Jézus a kenyereket és halakat megáldotta, megtörte és adá a tanítványoknak, hogy azt kiosztanák. Egy csomó a népekből igen eleget evett volna már, mikor Jézus ismét mondá a tanítványoknak, hogy az elejtett morzsákat szednék föl. Ezek, hogy felszedték volna, hát tizenkét nagy kosárral lett az árpakenyerek és kis halacskák izékjéből. Mikor ezt a népek látták volna, mondották: »Bizony ez ama próféta, a ki eljövend az világra.« Ezenképpen a mi kedves atyánkfia N. N. és az ő kedves élete párja is látván vendégeinek sokaságát, szintén fölajánlottak részükre vagy két öröm-morványt, hogy ő kigyelmük is úgy kielégíthessék az ő népüket, miként Urunk Jézus az ő népeit, az ő sok ezer emberét kielégítette az pusztában. Kivánom az fölséges Uristentől, hogy a ki ezen öröm-morványokból részesült, legyen annak teste táplálására és lelke üdvösségére. Vegyük ezen öröm-morványokat tiszta szivvel és éljük egészségvel. Ámen.
Különös lakodalmi szokás némely ipolymenti magyar községben (Szalkán, Pásztón, Födémesen az úgynevezett menyasszonymáj-sütés. Lakodalom után a násznép az utczára vonul, ott egy-két zsup szalmát meggyujt és azt körültánczolja.
A vármegyének Nógráddal határos palócz községeiben, bár évről-évre fogy az eredetiség, szokásos az úgynevezett párta-felköszöntés, melyet a menyasszony a kontyolás előtt elmond, sőt gyakran elénekel. Ennek a pártafelköszöntésnek a szövege a következő:
Jaj nekem szegénynek, árva idegennek, – Elmult szabadságom, oda vigasságom. – Jaj pártám, pártám! – Gyönyörü gyöngy pártám, édes szüz koronám! – Apám, anyám mellett vége van éltemnek, – Mert szegény fejemet adták idegennek. – Jaj pártám, pártám, stb. – Mikor leány voltam, akkor vígan éltem; – Ha reggel elmentem, este hazajöttem, – Azt sem kérdték tőlem, hol jártál, hol voltál? – Időt mulasztottál, napot halasztottál. – Jaj pártám, pártám, stb. – Éltem a világom, mint madár az ágon, – Minden boldogságban, egész szabadságban, – Nem jött bú fejemre, siralom szememre; – Nem hervadt virágom, boldog volt világom. – Jaj pártám, pártám stb. – Egyedül nyugottam magányos ágyamban, – Ha meguntam magam, dudoltam magamban. – Jaj pártám, pártám! stb.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi