Elhelyezkedés és megoszlás. Fluktuáczió.
Elhelyezkedés és megoszlás. Fluktuáczió.
A vármegyében 187 község van. Ezekből fajtöbbségre 87 magyar, 97 tót és 3 német. A tót képződmények száma, területe és méretei felülmulják ugyan a magyar, de a legnagyobbakat a tótság nem maga alkotta, hanem a német elemtől hódította el, a mikor még erőben volt. Most azonban már, erejét veszítvén, kimerülőben van, tért veszít és helyét a magyar palócz-elem kezdi elfoglalni, mely eddig is megállította a tótok terjeszkedését, az egész palócz-földön. Ezért Hont vármegye ne is a tót felvidékhez, hanem a magyar felvidékhez, a palócz-földhöz, tartozik. A honti tótság ma a vármegye éjszaki felét, a hegyesebb korponai és báti járásokat lakja, míg a magyarság a déli sík vidéket és lankás területeket, az ipolysági, szobi és nagycsalomiai járásokat tartja megszállva. Ebben a magyarlakta területben fekszik három sváb falu is, szélső tagjaiként a vértesi sváb medenczéhez tartozó pestvidéki telepeknek. A vármegye nyugati szélén, a Szekincze és Búrvölgy helységeiben, a magyar és tót nyelvterületek összeérnek. Az éjszaki hegyvidéken teljesen a tót elem uralkodik, míg a délvidéken, az Ipolyvonal, a börzsönyi hegyek és a Dunavölgy felé, a magyar nép tömegesen lakik. A Szekincze völgyében és mellékén a magyar és tót fajnép a maga erejéből fejlődött és azért nyelvterületük határvonalán a fluktuáczió lassú és egyenletes. Ötven év alatt három kis tót falu: Magyarad, Deménd és Százd, magyarosodott meg a Búrvölgyben; ugyanott egy kis magyar falu, Dalmad tóttá lett. Ebből áll egy félszázad hullámzása. Általában azt mondhatjuk, hogy a Búrvölgyben inkább a tót, a Szekincze-völgyben inkább a magyar elem hódít. Erős magyar kisebbségek vannak a tót Báton, Csankon, Alsózsemberen, Kálnaborfőn, Disznóson, Nagykereskényben, Dalmadon, Derzsenyén, és Kiskereskényben; viszont erős tót kisebbségek esnek a magyar Kiskér, Garamkövesd, Bori, Magyarád és Szántó falvakra. Ezek a kevert községek a nyelvhatár közelében feküsznek és láthatóvá teszik, hogy a Szekincze vonalán a magyar elem éjszak felé, a Búr-vonalon a tótság délkelet felé terjeszkedik. Tiszta magyar község e vidéken van hat, míg tiszta tót falu egy sincs. A Szitnya-hegység, a Selmecz-völgy, a Korpona-völgy, az Osztroszki hegység és Riéka-völgy területein a tót falvak a felső, a magyar falvak a legutolsó völgyszakaszokban vannak. A tót képződmények élén Selmeczbánya és Korpona bányavárosok állanak. Mindkettőt az Árpádkori német vendégek alapították. Ujabb időben a német elem elpusztult belőlök és helyét nagy túlsulylyal a tótság foglalta el. Épp így vesztették el egykori alapítóikat az elenyészett németségben Hegybánya és Szentantal bányatelepek Selmecz körül, a melyek tót falvakká lettek. Tiszta magyar falu azonban akad ezen a területen is kettő, a tót nyelvhatár közelében. A tiszta tót falvak száma öt, Annál több a poliglott község. Erős magyar elem van a tót Selmeczbányán, Rákóczon, Alsó- és Felsőterényben, Bácsfalun, Csábrágvarbókon, Felsőfehérkúton. Csallon, Bereklakon, Merén, Erdőmegen, Ősödön, Szúdon, Apátmaróton, Egyházmaróton és Gyügyön. Viszont erős tót kisebbséget találunk a magyar Egeg, Felsőszemeréd, Horváti, Lukanénye, Dacsókeszi és Bátorkeszi községekben. A fajnépesség e hullámzása főleg a nyelvhatárok körül élénk. A mult század derekán egy magyar faluval több volt ezen a vidéken: Udvarnok, a mely azóta eltótosodott. De ez a magyar nyelv egyetlen térvesztesége félszáz év alatt. Újabb időben a magyarság, főleg a selmeczi völgy mélyében, terjeszkedni látszik. A tót nyelvhatár a Selmecz- és Riéka-völgyek között Apátmarót, Gyügy, Mere, Alsórakoncza, Csall, Cseri, Apafalva, Alsófehérkút és Bereklak; a magyar nyelvhatár Egeg, Szalatnya, 129Palást, Dacsókeszi, Csáb, Lukanénye és Bátorfalu községeken vonul át. A vármegye délvidékén találjuk a magyarság zömét: a regényes Ipolyvölgy bérczes-lankás környékén, a börzsönyi hegység körül és a Duna-völgy honti szakaszán. Ez a vármegye legszebb és legnépesebb földdarabja; 54 helység fekszik rajta: 47 magyar, 3 német és 4 tót. Ebben a 47 községben él a honti magyarság zöme. A három német községből kettő (Nagymaros és Zebegény) kapcsolt lánczszemet alkotnak a vértesi és pestvidéki sváb medenczék között. A harmadik német falu (Börzsöny) teljesen el van szigetelve. A honti tót elem, a zólyomi, barsi és a nógrádi tótsághoz zárkózva, 94 helységével egy tagban fekszik, 4 faluja azonban szigetséget alkot, u. m. Erdőmeg, Kiscsalomia, Márianosztra és Ipolydamásd. A magyarság, a bars-esztergomi és a nógrádi magyar nyelvterület között, 86 községgel egy osztatlan tagot alkot és nyelvi határvonala az Ipoly mellékén vonul át, nyugatról keletre, Barstól Nógrádig.
