Mérték.
Mérték.
Az űrmértékről már volt szó az olaj-, bor- és gabonakereskedésnél.
Hosszmértékről a kelméknél csak a peciát és maciát olaszul (perza és mazza) találjuk említve, közelebbi meghatározás nélkül. Faneműeknél az ölet (passus) és lábat (pes).
Az üzleti életet szabályozó külső formákra nézve a fiumeieknek kitünő iskolájuk volt. Miután a városban az olasz nyelv közönségesen el volt terjedve, az ott sűrűen megforduló vagy állandóan letelepedett velenczei, flórenczi, márkai és apuliai kereskedőktől készen vehették át azokat a fejlett üzleti formákat, melyek az akkori Európa legelső kereskedő népénél, az olasznál általánosan elfogadva voltak.
A mi a kereskedés külső képét illeti, minden kiskereskedőnek megvolt a maga bolthelyisége („apotheca” – innen az olasz „bottega” –). A nagykereskedő raktárakban (magazzino) tartotta a maga áruit; a borkkereskedő földszinti pinczehelyiségekben (canipa). E helyiségek az idegen 234kereskedőknek is rendelkezésükre állottak, mig áruikat el nem adták s ezekre nézve depótul szolgáltak. Ily letét-üzlettel több izben találkozunk a közjegyző registáiban.
A régi Fiume utczái nem igen mutathattak a mai ó-városétól lényegesen elütő képet. A házak már akkor többnyire emeletesek lehettek; a boltozatos földszinti helyiségek üzleti czélokra voltak berendezve.
