Gabona.
Gabona.
Mint a bornál a bevitel, úgy a gabonánál a kivitel ellen foglaltak állást Fiume hatóságai. Mind a két czikknél csak arra gondoltak, hogy a helyi szükséglet az összlakosság érdekének megfelelőleg mindig fedezve legyen. Alkalmasint tartottak egy esetleg bekövetkezhető éhinségtől, mely oly gyakran fenyegető réme volt a középkori társadalmaknak. Mivel Fiume vidéke akkor úgy, mint most, jóformán semmi gabonát nem termelt, ez elsőrendü élelmi czikkre nézve mindig a bevitelre volt utalva. Ehhez képest a városi tanács nagyon komolyan gondját viselte annak, hogy a Fiuméban felhalmozott gabonakészlet fogyatkozást ne szenvedjen.
1441-ben óriási bírság terhe alatt megtiltja a gabona, liszt és hüvelyes 227vetemények kivitelét: a tilalom ellen vétő nemcsak hogy elveszti az exportra szánt összes mennyiséget, hanem még száz aranyat is fizet büntetésképen. Nem is találni rá példát, hogy valaki e rendkivül szigoru tilalmat megszegni merészkedett volna.
Fiume középkori gabonakereskedése tehát tisztán csak a város élelmezésére szorítkozott. Gabonaszükségletét azonban leginkább a vele összeköttetésben levő olasz kikötők – első sorban ismét a márkaiak – látták el: Ancona, Fermo, Rimini; aztán Barletta, Trani, Brindisi apuliai kikötők és Velencze. Továbbá jött még gabona Zárából, Carlopagoból, Castuából, a belföldről Krajnából (Gottschee).
Az importált gabonanem rendesen buza volt, melyet a fiumei molnárok őröltek meg (okmányaink név szerint négy molnárt – molendinarii – és két malomtulajdonost említenek).
Mértékegységül a star (olaszul staio, a fiumei dialektusban ster) szolgált, vagyis a fiumei mérő, mely egyharmadát tette a laibachi mérőnek. Emellett találjuk említve a kicsinyítő képzővel ellátott starolust (dialektusban stariol), mely a vékának felelt meg. A star értéke 15 és 25 soldo között ingadozik. Az okmányilag említett legnagyobb szállítmány (Brindisiből 1454-ben) 2200 fiumei starolus (staroli ad mensuram terre fluminis), 2090 lira értékben. Más szállítmányok 150–800 star között váltakoznak.
