Beőthy László.
Beőthy László.
Midőn báró Dőry József 1893-ban nyugalomba vonult, nem volt más jelölt, mint az, kit a közvélemény óhajtott: az élesdi kerület fiatal országgyűlési képviselője, dr. Beőthy László. Az 1893. október 25-én végbement főispáni beiktatási ünnepélyen mondott székfoglaló beszéde nem egszerű sablonos székfoglaló volt, hanem a főispáni jogok és kötelességek szabatos pragmatikája.
Dr. Beőthy László 1860. június 6-án született, atyjának Henczida melletti Gyürüszeg pusztai birtokán. Iskoláit kitünő sikerrel végezte és a jogtudori szigorlatokat 1881–82-ben a budapesti egyetemen tette le kitüntetéssel s 1883. június 15-én doctor juris-szá promoveáltatott. Ezután ismeretei öregbítése végett a berlini, 1884-ben a bécsi egyetemre s 1885-ben Párisba ment. Magas képzettséggel, bő tapasztalatokkal térvén haza, megyei szolgálatba lépett s 1885. deczemberben már árvaszéki jegyző lett. 1887. október 17-én s az 1889-iki általános tisztújítás alkalmával is 2-od jegyzőül léptettetett elő, 1890-ben az élesdi választó kerület egyhangúlag országgyűlési képviselővé választotta, valamint 1892. január 59428-án is. Az országgyűlésen tagja lett a bíráló bizottságnak, előadója a II-ik osztálynak s állandó előadója a mentelmi bizottságnak; később az egyházpolitikai reformjavaslatok közül a nagyfontosságu polgári anyakönyvvezetésről szóló javaslat előadásával is ő bizatott meg.
1893. október 25-én foglalta el a főispáni széket. Teendőit a legnagyobb lelkiismeretességgel végzi. Társadalmi téren is nagy tevékenységet fejt ki. Egyik igazgatója az országos és a nagyváradi gazdasági és iparbanknak, elnöke a biharmegyei Kárpát-egyletnek, a tisztviselők fogyasztási szövetkezetének, a biharmegyei s nagyváradi régészeti és történelmi egyletnek. Bihar vármegye és Nagyvárad örömmel támogatja őt működésében. Sikereit tapintatos, megnyerő modorával, nagy körültekintéssel s öntudatos cselekvéssel biztosítja. Egyéniségét kiváló adminisztrativ szakismeret és nagy munkaerő jellemzik.
