Zsolt. 88
Zsolt. 88
Zsolt. 88.1
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita * Hémán tanítása.
Zsolt. 88.2
Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Zsolt. 88.3
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Zsolt. 88.4
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, * és életem a Seolig jutott.
Zsolt. 88.5
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Zsolt. 88.6
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Zsolt. 88.7
Mély sírba * vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Zsolt. 88.8
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal * nyomtál engem. Szela.
Zsolt. 88.9
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Zsolt. 88.10
Szemem * megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád + terjengetem kezeimet.
Zsolt. 88.11
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
Zsolt. 88.12
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a * pusztulás helyén?
Zsolt. 88.13
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Zsolt. 88.14
De én hozzád rimánkodom, Uram, és * jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Zsolt. 88.15
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Zsolt. 88.16
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Zsolt. 88.17
Általmentek rajtam a te búsulásaid; * a te szorongatásaid + elemésztettek engem.
Zsolt. 88.18
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Zsolt. 88.19
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.
