31. BIHAR VÁRMEGYE VÁLASZTOTT
31. BIHAR VÁRMEGYE VÁLASZTOTT
Biharvár megye, ős Biharország választott tegnap. Mintha múlt idők fényét sugározta volna vissza kis időre a márciusi napsugár. Imponált, ragyogott és erőt sejtetett tegnap ismét a vármegye. Alispánt választott ős Biharország. Jeles szék az alispáni szék, de sehol sem jelesebb, mint Bihar megyében. Mert hát vannak tradíciók, amelyek becsesek, s a bihari alispáni székhez ilyen tradíciók fűződnek. Nagy volt a harc. Heves, lázas. De nobilis végig. Miskolczy Ferenc lobogója győzött. Büszkén, magasan lobogva került ki a harcból a Miskolczy-zászló.
Örvendünk az örvendezőkkel. Szólhatnánk arról, hogy sok jelest adott már Bihar vármegyének a Miskolczy de genere Bors familia, ám hozzánk nem illenék ez a familiáris szempont. Elég ember magáért Miskolczy Ferenc. Ismerik. Mert ismerik, azért vitték győzelemre a lobogóját. Ember. Egész ember. Ha becsüli a tradíciókat, csak a becsülnivalókat tiszteli belőlük. Ő modern ember már. Oda termett, ahova állították. Gondolataiban becsületes és logikus, érzelmeiben demokrata és liberális, tetteiben konzekvens és férfias. Bizonyára az az alispán lesz, minőnek programbeszédében ígérte magát. Lefelé sohasem lesz rideg, fölfelé sohasem alázatos. A törvényen fog állni, hajlíthatatlanul és keményen. Tudja jól, hogy a modern tudomány szerint a közigazgatás a nemzettársadalmi élet éltető mezője. A törvényen állva látni is fog tudni, tenni is. Mint főszolgabíró igazolta már ezt.
Szívesen láttuk volna a Fráter Barnabás győzedelmét is. Fráter Barnabás kiváló egyéniség. Ám, a döntés után is csak azt mondhatjuk: ha két ilyen férfiú küzd a pálmáért, ezt a pálmát boldog nyugodtság odaítélni, bármelyik is győz. Bihar vármegye így is, úgy is nyer. Kormányzó emberei között azért tovább is ott marad a legyőzött. És a két küzdő pártja gyönyörűen vívta meg a harcot, ahogy illik is, mikor ilyen két derék ember küzd. Szunyogh Péter méltó utódot kapott.
És most lezárhatnók az aktákat, ha egy tanulság nem követelné, hogy kemény betűkben ideiktassuk. Megtesszük. Gróf Tisza István újra tapasztalhatta, hogy nem olyan könnyű ám megtagadni egy immár néhai embert, ki valaha Tisza Kálmán volt. Tisza Kálmán vármegyéjében sok minden változott, de az oligarchák napja még nem jött föl. Hisszük és akarjuk, hogy ne is jöjjön. Ha ez nem tetszik gróf Tisza Istvánnak: ott vannak Károlyi Sándorék. Okosabb, ha nyíltan is velük tart már. Itt Bihar vármegyében nem lehet még mágnás-csizmákkal agyontaposni a liberalizmust és demokráciát. Már azt tudniillik, ami mégiscsak él a lelkekben ezekből. Föl a zászlóval s előre. Úgy szeretjük hinni, hogy a jelen győzött a – tegnapelőttel szemben. A közigazgatás dohos várába is betóduló modern életlevegő. E levegőbe kell beljebb hatolnunk. Ebben élhet ma már a vármegye is. Lássák, akik látni tudnak s ilyképpen tegyenek, akiktől immár most tetteket várunk. Bihar vármegye választott. Volt két érdemes, jeles férfia. E kettő küzdött komolyan és a dolgokban élő igazság szerint. Tehát Bihar vármegyének győznie kellett. Győzött!
Nagyváradi Napló 1903. március 19.
