26. A SZÉPNEK SORSA
26. A SZÉPNEK SORSA
Oh, mért hogy elmúlás minden szépnek a sorsa a földön? Eleonora hercegnő sóhajtja ezt talán Goethe Torquato Tasso-jában. Íme, milyen szép volt a magyarcsékei választás. Beöthy László főispán, Szőllőssy Ferenc, Hoványi Géza s többiek sem álmodták ezt szebben. Dr. Dési Gézát és pártját idején letörték, dr. Adorján Emillel is elbántak. Bevittek a magyarcsékei románságba egy-két hiszekegyet. Mert hát ilyenforma kortes-jelszavak hangzottak:
– Le a büdös magyarokkal.
– Tegyünk úgy a zsidókkal, mint Romániában tettek.
– A zsidó-magyarok a ti vérből való embereteket akarják elbuktatni.
Szép volt a harc. Szép volt a siker. Oh, hogy olyan hamar kellett jönnie az elmúlásnak. Oh, hogy Bihar vármegye urai nem ismerik sem Goethét, sem az életet… Ők még a régi virtusos világnál tartanak: sohse halunk meg… Pedig meghalunk. Ez a száguldó, nyomorult élet agyontipor minden szép földi dolgot, híres nagy hatalmat, tradíciót, dölyföt. Ez a száguldó, nyomorult élet fölvált és fölcserél. Hiába szólnak neki oda:
– De hiszen Bihar vármegyében mindig az történt, amit mi akartunk. A mi familiáinkból kerültek ki mindig a kormányzó kiskirályok. Oly szép és természetes volt, hogy itt mi vagyunk a hatalom…
Az élet nem akarja respektálni a szerzett jogokat. Az élet még annyi koncessziót sem ad, hogy legalább Bihar vármegyében maradjon minden a régiben.
A nagy krach, amelyet a minap jósoltunk meg, már közeleg. Hogy beszéltek tegnap a képviselőházban nemes Bihar vármegyéről!… Na ez még nekünk is fájt…
Értsék meg a mi írásainkat, akik tudnak érteni. Nekünk nem fájt a Dési Géza feje. Még kevésbé az Adorján Emilé. Mi pártok és tusák fölött állunk. Nekünk a régi nóta fájt és fáj. Az a nóta, amit [a] vármegye még egyre fújni mer. A vármegyei nóta. Nekünk az fájt, hogy a vármegye még mindig deres-politikát mer űzni. Nem akar olvasni és okulni még az esetekből sem. A vármegye az érvágásnál tart, s a modern orvosprofesszorok orvosságát kiköpi. Nem akarja észrevenni, hogy új idők jöttek. Apró babonák bagolyváraiba zárkózik a vármegye. Ha minden vármegye megteheti ezt, Bihar vármegye nem! Mert Bihar vármegye a néhai nagy Beöthyek pátriája. A nemes magyar liberalizmus históriai termőföldje. És mert Bihar vármegye lélegzetet Nagyváradon vesz, Nagyváradon. Nagyváradon, mely talán a legmodernebb, legintelligensebb, leghaladóbb és legdemokratább levegőjű városa ennek az országnak. Íme két nagy ok!… E két okért nem lehet Bihar vármegyét úgy gubernálni, mint valami urasági birtokot. Ezért kell ennek a vármegyének modern vármegyévé válnia. A nagy negyvennyolcas láz voltaképpen a páriák fellázadása, az akció és reakció nagy törvényének a jelensége most Bihar vármegyében. Jelenti azt, hogy a nép megunta a jármot és urait. Jelenti azt, hogy minden elmúlik az időben… És jönnie kell a jobbnak, az emberségesebbnek.
És mi sem anarchisták, sem gyűlölködők, sem negyvennyolcasok, sem zsidók, sem kozmopoliták, sem tudja a csoda, hogy mik: nem vagyunk. Vagyunk a radikális demokrata haladás hívői és harcosai. És ezért küzdünk a régi vármegye, a mai vármegye, a babonás, a dölyfös, a familiáris, a feudális, az antiszemita, az elnyomó, az erőszakos Bihar vármegye ellen. Azaz a vármegye kiskirályai ellen. És hitünk igaz. Jóslásunk pompás. Közeleg a krach.
Azt nem mondjuk, hogy nem volt szép a vármegye büszke élete. Szép volt. Szép volt a magyarcsékei választás is. De a szépnek sorsa az elmúlás…
Nagyváradi Napló 1903. február 27.
A. E.
