12. LEVELEK A HAZÁTLANSÁGBÓL
12. LEVELEK A HAZÁTLANSÁGBÓL
Bécs és Graz között
Graz, június végén.
Bécsből a minap visszatérőben kedves és máig is hű szállásomra, Grazba, jó futású gyorsvonatomból kicsábított a Semmering, holott az idő szomorkodott. Mégis kedves órák emlékével, megbánás nélkül, sőt vígan vettem a híradást az állomáson később, hogy cammogó vonatra kell ülnöm, ha Grazot az estének polgári szakában óhajtom látni.
Jó vonat a csöndes vonat, miként jó élet lehet a csöndes élet: ilyen és hasonló, késői bölcselkedések között tétováztunk be a Mura mellett szereplő Bruckba. Egy órát és még valamit várakoztunk el itt békésen, és én jobb szórakozások híján a vonatomat kezdtem vizsgálni, kocsim türelmes kocsitársait.
Igazán nem közérdekű, bár ritka dolog, hogy egy osztrák személyvonaton négy-öt kívánatos nőt fedezhet föl az ember, de ennél egyébként is szebb, szomorúbb és váratlanabb mulatság várt rám. Négy harmadik osztályú kocsi: kettőben csúnya, de virgonc, kiránduló, kamasz, vidám, osztrák diák[ok], kettőben pedig egy kis darab észak-keleti Magyarország. Rákóczi állítólagos hűségű népe, két zsúfolt kocsinyi rutén retteg, utazik, éhezik, őrült kerülőt tesz, hogy Triesztbe s onnan Amerikába jusson.
Van a diákok között szlovén is, s van a rutének között két obsitos vagy obsittalan katona, ki „hadseregünk”-ben tíz szót megtanult németül: beszélgetnek a diákok és a rutének. Bolondosan, különösen, kacagósan, hangosan, olyan az egész, mint egy bizarr álom, de a diákokat megértem, mert a rutének között van egy tehénien fejedelmi menyecske s két finom ifjú leány, mint szent szűzek arcukkal a rutén fatemplomocskák festett képein.
Mielőtt a rutén férfiak haragra gerjedhetnének, megérkeznek a sörözésből a kísérő professzorok, elcsöndesednek, s szaladnak kocsi[j]ukba a másképpen gerjedt fiúk: ennek a jelenetnek vége. Most már rajtam volna a sor: megkérdezni e mosdatlan, de szép, mert elszánt és kedves honfitársakat, nem csak ama három nőt, tudnak-e valamit a Désy–Lukács-pörről, s megtáviratozzák-e nekik, mint nekem, az aradi választás sorsát? Kell-e nekik most már vagy kellett-e a választói jog, s ha egyiküket-másikukat visszaküldik a szabad Amerika látása előtt, könnyebben mennek ismét haza, mint én fogok? Kiéhezetten is erős, tetszetős emberek, mert eltávozni tudni is csak a jobbik fajta tud, s az asszonyaik kacérak, de ez nem jelentős vagy kivételes.
Elindult a vonat: a német diákok harsogják az ő iskolás nótáikat, s a másik két kocsi is elsírja az emberi szomorúságot primitíven, szlávul, s a két kórus fölött a vonat dörömbje a daloló úr. S az osztrák diákokból iparosok, kereskedők, doktorok, ügyvédek, keresztényszocialista és más képviselők, családapák, hazafiak és urak lesznek, és elfelejtik a magyar ruténokat. Ők is el fogják felejteni hamar magukat, és én is talán csak nagyon kevés évig emlékezhetem arra, hogy a Mura mellett hazátlan honfitársakkal találkoztam, s bár jobb lett volna, nem utaztam el velük.
PT 1913. július 13.
Ady Endre
